1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Latin és görögszertartású római katolikus egyháznagyok - Miklósy István - Fetser Antal

818 után szabadult ki és tért vissza Szombathelyre. IV. Károly király első visszatérési kísérlete alkalmával az ő vendége volt. A kormányozó 1931 júliusában a közélet és az egyházi élet terén szerzett érdemei elismeréséül az I. osztályú magyar érdemkereszttel tüntette ki. Tagja a felsőház közoktatásügyi bizottságának. Miklósy István (Hajdúdorogi görög katolikus püspök) 1857-ben született a zemplénvármegyei Rákóc községben. Középiskolai tanulmányait Ungvárott végezte, a teológiát Ungvárott és Budapesten. Tanulmányai befejezése után előbb püspöki fogalmazóvá, majd- az ungvári görögkatolikus kántortanító-intézet tanárává s egyben a papi árvák ungvári nevelőintézete igazgatójává nevezték ki. 1884ben áldozópappá szentelték. 1888-ban ismét a püspöki aulába került s mint püspöki titkár, összesen hat évet töltött el Pász-r télyi János, majd Firtzák Gyula püspök oldalán. Érdemei elismeréséül a pápa már 1890-ben pápai tb. káplánná nevezte ki. 1894-ben a sátoraljaújhelyi lelkészi javadalomba került, mint az egyházkerület esperese. Lelkészkedése alatt a város egyik legnépszerűbb és legtekintélyesebb tényezője lett, mint a kórházi bizottság elnöke nagyban elősegítette a zemplénvármegyei Erzsébet közkórház létesítését. 1905-ben Zemplén vármegye főesperesi méltóságába emlekedett s 1907-ben megkapta a Ferenc József rend lovagkeresztjét. 1913-ban hajdúdorogi püspökké nevezték ki. Tagja a közigazgatási bizottságnak. Fetser Antal (Győri megyéspüspök) 1862-ben született Nagykárolyban. Középiskoláit Nagykárolyban és Nagyváradon végezte és a teológia első évfolyamait is a nagyváradi szemináriumban hallgatta. 1885ben szentelték pappá. Űjmisés korától kezdve győri püspökké történt kinevezéséig állandóan Nagyváradon működött. Először a Szent József Intézet tanulmányi felügyelője s ideiglenesen aligazgatója is volt, majd Váradolasziban káplán, később papnöveldéi lelkiigazgató, azután a püspöki udvarban szentszéki jegyző lett. 1890-ben már püspöki cerimonáriussá, 1893-ban szentszéki ülnökké, 1895-ben püspöki titkárrá és irodaigazgatóvá,