1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A képviselőház összetétele - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Söpkéz Sándor

262 s gazdálkodott. Amikor kitört a bolsevizmus, Lengyelországba ment, beállt a lengyel hadseregbe s mint kapitány szolgált a 10. dsidás ezredben. Részt vett Lengyelországnak Szovjetoroszország elleni harcaiban, több kitüntetést szerzett s 1923-ban, amikor a lengyel-orosz békekötés történt, mint alezredes szerelt le. Kiváló gazda, emellett kitanulta a réz- és vasesztergályos mesterséget s mechanikus is. Gazdaságában maga vezeti javító műhelyeit. Somogy vármegyében, ahol szintén birtokos, mint a törvényhatósági bizottság tagja, élénk szerepet visz a megyei életben. Az országos politikában eddig nem vett részt, kizárólag gazdaságának élt. Választópolgárainak többszöri felkérése után vállalta csak a jelöltséget a kiskomáromi kerületben, amely pártonkívüli programmal egyhangúlag választotta meg képviselőjének. Tagja a Nemzeti Kaszinónak, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek s még sok társadalmi és gazdasági egyesületnek. Tagja a földmívelésügyi, és a közgazdasági és közlekedésügyi bizottságnak. Söpkéz Sándor (Gyömrő, egységespárt) 1866-ban született a hunyadimegyei Brád községben. Római katolikus, nős, miniszteri osztálytanácsos, műegyetemi nyilvános rendes tanár. Gépészmérnöki oklevelét kitüntetéssel szerezte meg a budapesti József Műegyetemen. Berlinben és Londonban több évet töltött tanulmányúton. Hazatérve, a Budapesti Városi Villamosvasút Arénaúti főműhelyének vezetését vette át, s tevékeny részt vett a budapesti villamosvasutak és a földalatti vasút létesítésében. 1895-ben államvasúti főmérnökké nevezték ki s megbízták az elektromos ügyosztály vezetésével, ő vezette be a magyar vasutakon az elektromos világítást. 1900-ban vasúti és hajózási főfelügyelővé, 1906-ban miniszteri osztálytanácsossá és a főfelügyelőség vasúti osztályának vezetőjévé nevezték ki. 1907-től 1908-ig a Vasúti és Hajózási Főfelügyelőség vezetője volt, 1908-ban nevezték ki a József Műegyetem elektrotechnikai tanszékére nyilvános rendes tanárnak. Tudományos és gyakorlati munkásságának elismeréséül a József Műegyetem már 1899-ben magántanárrá habilitálta. Gyakorlati működése mellett a tudományos irodalom terén is nagy sikerrel munkálkodott s több pályadíjat nyert. Könyvein kívül számtalan tanulmánya és cikke jelent meg a napi és szaksajtóban a villamos vontatásról, a közlekedési kérdésekről és az energia-gazdálkodásról. Többízben vett részt külföldi kongresszusokon, 1905-ben ő volt a kormány megbízottja a washingtoni nemzetközi vasúti kongresszuson. Az elektromosenergia-gazdálkodas egyik legismertebb