1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A képviselőház összetétele - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Gróf Keglevich Gyula

184 Aradon az első ellenforradalmi kormányt, amelynek miniszterelnöke lett. A románok azonban megakadályozták az aradi kormányt abban, hogy munkáját az országnak a proletárforradalom alól való felszabadítására megkezdhesse. A kormány tagjainak egyrészét Mezőhegyesen lefogták, mire a többiek Szegedre menekültek. Itt alakult meg a második ellenforradalmi kormány, amelynek szintén Károlyi Gyula gróf lett az elnöke. Miniszterelnökségéről július közepén mondott le. A forradalmi idők lezajlása után Károlyi Gyula gróf ismét visszavonult a politikától. Elvonultságából a nemzet bizalma 1928-ban szólította ki, amikor az országgyűlés két háza együttes ülésén koronaőrré választotta. 1927-ben örökösjogú főrendi családok a felsőház taggá választották. 1930 decemeber 9-én, a kormányzó külügyminiszterré nevezte ki. Az 1931. évi általános választások során a székesfehérvári kerület választotta meg több mint négyezer szótöbbséggel, két ellenjelölttel szemben. Bethlen István gróf lemondása után őt bízta meg az államfő kormányalakítással, s e megbízatásának, leküzdve az egységespárt kisgazda-csoportja és a keresztény párt részéről felmerült nehézségeket, három nap alatt eleget is tett. Bemutatkozását a pártok rokonszenvvel fogadták. Bizalommal fogadta a közvélemény is, úgy puritán egyéniségéért, mint programjáért, amelyet szigorú takarékosságban és a terhek igazságos, egyenlő megosztásában jelölt meg. Gróf Keglevich Gyula (Pétervására, egységespárt) 1855-ben született Pétervásárán. Római katolikus, nős, földbirtokos, Pétervására díszpolgára. Középiskolai tanulmányait a budapesti piaristáknál végezte. Már ifjúkorában tevékeny részt vett Heves vármegye közéletében, több mint harmic éve tagja a megye törvényhatósági bizottságának. Különösen gazdasági téren fejtett ki rendkívül nagy munkásságot, de jelentős szakirodalmi tevékenységre is tekint vissza. Nevéhez fűződik a Budapesti Ügetőverseny-Egyesület megalapítása. 1901-ben a pétervásárai kerület szabadelvű párti programmal képviselővé választotta. 1906-ban nem lépett fel, hanem elfoglalta helyét a főrendiházban, 1910-ben azonban munkapárti programmal újból mandátumot vállalt a pétervásárai kerületben. A parlamentben főként gazdasági kérdésekkel foglalkozott. 1914-ben Heves vármegye főispánjává nevezték ki s az összeomlásig viselte e tisztséget. A forradalom kitörésekor visszavonult a politikai élettől, de 1926-ban ismét mandátumot vállalt kerületében, amely 1931-ben is megválasztotta. Helyettes elnöke a földművelésügyi, tagja a közgazdasági és közlekedésügyi bizottságnak.