1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A képviselőház összetétele - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Herczegh Béla - Hermann Miksa

164 dékánja volt. Külföldi tanulmányútjai során bejárta Európa minden országát s megfordult Észak-Amerika legtöbb iparvidékén is. A szakirodalom terén élénk munkásságot fejtett ki. A magyar, osztrák és német mérnöki szakfolyóiratokban igen sok tudományos értekezést írt. Füzet-, illetve könyvalakban megjelent munkái: ,,/Szénellátásunk problémái" (1923), „Gépelemek", „Bevezetés a gépek szerkezettanába". Utóbbi művét a Magyar Mérnök és Építész Egylet 1924-ben aranyéremmel tüntette ki. A háború előtt állami kiküldetéssel Észak-Amerikában a földgázkutakat tanulmányozta. Tanulmányainak egy részét értekezésben is kiadta s azt a Magyar Mérnök Egylet a Hollán-díjjal tüntette ki. Kiváló, külföldön is elismert szaktekintélye a hajók hajtási problémáinak s erről a tárgyról a berlini Schiffbautechnische Gesellschaft meghívására előadást is tartott Németország legkiválóbb hajózási szakemberei előtt. De nemcsak közgazdasági, hanem tudományos és kulturális téren, valamint a magyar mérnöktársadalomnak hazánk közgazdasági életében való érvényesülése érdekében is nagyszabású tevékenységet fejtett ki. 1923-ban a Magyar Mérnök- és Építészegylet elnöke lett, 1924-ben pedig, Zilinszky Szilárd halála után, a Budapesti Mérnöki Kamara elnökévé választották. Az első nemzetgyűlésben a sajószentpéteri kerületet képviselte kereszténypárti programmal, előadója volt a földgáz- és petróleumszerződésnek. A második nemzetgyűlésben is régi kerületét képviselte az egységespárt programjával. Közgazdasági problémákkal foglalkozott és több fontos közgazdasági vonatkozású törvényjavaslatnak, ezek között a mérnöki rendtartásról szóló javaslatnak, a költségvetési viták során pedig a kereskedelemügyi tárcának előadója volt. 1926 október 15-én kereskedelemügyi miniszterré nevezték ki. Az első országgyűlési választások alkalmával Sajószentpéteren, Sopronban, s a Budapest-környéki kerületben kapott mandátumot. Soproni mandátumát tartotta meg. A kereskedelemügyi miniszteri tárcáról 1929 augusztus 1-én mondott le és újra elfoglalta műegyetemi tanszékét. Ugyanekkor megkapta az I. osztályú magyar érdemkeresztet. A finn fehérrózsa-rend és a „Polonia restituta"-rend nagykeresztese. Miniszterségének legjelentősebb alkotása a magyar úthálózat rekonstrukciós tervének kidolgoztatása és fokozatos végrehajtásának megkezdése, az első korszerű szerkezetű utak megépítése, a pénzügyi megalapozás céljaira az automobil-adó bevezetése. Minisztersége alatt és kezdeményezésére készült el az ország legnagyobb villamosközpontja Bánhidán és megindult a Budapest—Hegyeshalom közötti MÁV fővonal villamosítása a Kandó-rendszer alapján. Minisztersége idején épült a lakihegyi rádió-adóállomás és az automatizált telefon első központja is. A MÁVnál ebben az időben fejlődött erőteljesen a motorvontatás és indult meg a helyiérdekű vasutaknál a motorpótló vonatok üzembehelyezése. Az 1931. évi országgyűlési képviselőválasztáson Sopron városa újra megválasztotta nagy szótöbbséggel. Elnöke a képviselőház közgazdasági és közlekedésügyi bizottságnak, tagja a közoktatásügyi bizottságnak.