1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A képviselőház összetétele - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Gaal Gaszton

146 totta. 1908-ban a kvóta felemelése miatt lemondott mandátumáról, a kerület azonban az időközi választáson újiból egyhangúlag megválasztotta. Az 1910. évi választásokon nem lépett fel, de továbbra is vezetőszerepet vitt a megyei politikában. A forradalom idején búcsút vett a politikától s amikor a kommunisták birtokát állami üzemnek nyilvánították, de birtokának kezelésével megkínálták, visszautasította a termelőbiztosi állást s a neki hagyott négyholdas konyhakertben kertészkedett. 1919 májusában a bolsevisták elől menekülnie kellett és Zalában bujdosott. A Friedrichkormány 1919 szeptemberében Somogy, Tolna és Baranya vármegye területére kerületi kormánybiztosnak nevezte ki s később a sopronmegyei főispáni hivatal vezetését is ő látta el. 1929 januárban lemondott tisztségéről s kisgazdapárti programmal egyhangú választás alapján régi kerületének nemzetgyűlési képviselője lett. Az egyesült keresztény nemzeti kisgazda- és földmívespárt megalakulásaikor csatlakozott a párthoz, 1920 szeptemberében azonban, mivel nem helyeselte a kormány pénzügyi politikáját, a pártból kilépett, majd amikor a kereszténypárt és a kisgazdapárt széjjel vált, visszatért a kisgazdapártba s annak elnöke lett. Egyik legnagyobb tekintélyű tagja volt az első nemzetgyűlésnek, akit 1921 július 30-án, Rakovszky Istvánnak, a nemzetgyűlés elnökének lemondása után egyhangúlag választottak meg a nemzetgyűlés elnökévé. Pártatlan és tárgyilagos elnök volt. 1922 január 20-án, amikor a nemzetgyűlés termében éles összetűzése volt néhai Beniczky Ödönnel, jóllehet a pártok biztosították bizalmukról, lemondott elnöki tisztéről és Beniczkyvel megverekedett. A nemzetgyűlés azonban január 20-án újból megválasztotta elnökének. Mint ilyen, az első nemzetgyűlés végén a választójog körül támadt ellentétek elsimításán fáradozott s mivel kilátás volt a megegyezésre, február 15-én a Ház óráit megállíttatta a választójogi javaslat letárgyalásának lehetővé tétele érdekében. Megalakulásakor csatlakazott az egységespárthoz, amely alelnökévé választotta s 1922-ben újból egyhangú mandátumot kapott régi kerületében. Az új nemzetgyűlés is elnökévé választotta, de 1922 augusztus 8-án a földadójavaslat miatt kilépett a kormánypártból, lemondott elnöki tisztéről is, s mint pártonkívüli képviselő, éles harcot indított a Kállay-féle adójavaslatok ellen. 1926-tban negyedmagával megalakította az agrárpártot, amelynek elnöke lett. Az első országgyűlésben agrárpárti programmal képviselte a lengyeltóti ikerületet, s jóllehet többízben kijelentette, hogy erős érzelmi szálak fűzik őt Bethlen István grófhoz és az egységespárthoz, kíméletlen ellenzéke volt a kormány pénzügyi politikájának. A közéleti tisztaságnak kérlelhetetlen harcosa volt, nagy hatást keltettek a képviselői összeférhetetlenségről mondott beszédei is. Egyik felszólalása miatt lovagias ügye is támadt Scitovszky Bélával, a volt belügyminiszterrel, a fegyveres elintézéshez azonban Scitovszkynak nem adott az államfő engedélyt. A költségvetési viták során mondott éles beszédeiben a kormány egyes tagjait többször pazarlással vádolta s nem egyszer részesítette elítélő bírálatban a kartellek árpolitikáját is. 1931-ben élére állt az akkor alakult