1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A képviselőház összetétele - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Dencz Ákos

117 marom vármegye kormánybiztosa, majd később főispánja lett. 1923-(ban Mosón vármegye, 1924-ben Győr, Mosón és Pozsony, egyelőre egyesített vármegyék és Győr város főispánjává nevezték ki s e minőségben működött megválasztásáig. A múlt országgyűlésben a magyaróvári kerületet képviselte, amely időközi választás során egységespárti programmal egyhangúlag választotta meg. 1928. március 26-án Bethlen István gróf miniszterelnök felkérésére vállalta a miniszterelnökségi politikai államtitkárságot s e tisztségében, mint Bethlen István közvetlen munkatársa, igen értékes munkásságot fejtett ki. A kormányzó 1926-ban a II. osztályú magyar érdemkeresztet adományozta számára, 1931 szeptemberében pedig, a Bethlen-kormány felmentése után, kiválóan értékes szolgálataiért teljes elismerésében részesítette. Állását Károlyi Gyula gróf kormányában is megtartotta. A Dunántúli Református Egyházkerület főiskolai világi gondnoka. Társelnöke a Turáni Társaságnak, tiszteletbeli tagja a Társadalmi Egyesületek Szövetségének, igazgatósági tagja az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, a Magyar Gazdaszövetségnek, a Magyar Nemzeti Szövetségnek s még több kulturális és társadalmi egyesületnek. Az új országgyűlésben a balatonfüredi kerületet képviseli, mely többezer szótöbbséggel választotta meg független kisgazdapárti jelölttel szemben. Dr Dencz Ákos (Tamási, egységespárt) 1876-ban Szamosújvárott született, régi székely nemesi család sarja. Katolikus, özvegy, a postatakarékpénztár ny. helyettes vezérigazgatója. A budapesti tudományegyetemen szerezte meg a jogi diplomát. Előbb ügyvédi irodákban, pénzintézeteknél és több szaklapnál dolgozott, majd végleg a postatakarékpénztár szolgálatába lépett. Kezdetben üzleti tisztviselő volt, azután a közigazgatási karba Ikerült át, ahol a tisztviselői ranglétra minden fokát megjárván, 1922-ben miniszteri tanácsos és az intézet helyettes vezérigazgatója lett. Mindig igen fontos munkakört töltött be, s nagy része volt abban, hogy a postatakarékpénztár külföldön is elismert és becsült nevet vívott ki magának. Az ő nevéhez fűződik a központi csekkrendszer, amely teljesen bevált, 8 amelyet már több más állam is átvett. Az aktív politika terén, mint tisztviselő nemigen működhetett, de azért résztvett úgy szűkebb tolnamegyei hazájának, mint a főváros budai, különösen hegyvidéki részeinek minden jelentősebb politikai és társadalmi megmozdulásában. A tamásii ellenforradalomban való részvétel miatt menekülnie kellett. A iközgazdasági és pénzügyi szakirodalomnak három évtizede munkása. A postatakarékpénztár huszonöt éves fennállása alkalmából megjelent történelmi szakmunkának jórészben, az ugyanakkor kiadott díszközgyű-