1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

A képviselőház tagjai - sárkereszturi Urbanics Kálmán

1918 január 25-ig, amikor az összkormány lemondása után visszavonult a miniszteri székből: ő Felsége a v. b. t. tanácsosi méltóságot adományozta neki. 1918 márciusban kinevezték Erdély királyi biztosává s rendkívül nehéz tisztét 3 hónapig töltötte be s a Wekerle kormánynyal való kolliziója miatt vonult vissza. Megkapta az I. osztályú polgári hadi érdemkeresztet. A Károlyi forradalom kitörése után a Székely Nemzeti Tanácsot szervezte meg s vezette is, mignem a román előnyomulás miatt Budapestre jött. A kommunizmus bukása után részt vett a nemzeti szabadelvüpárt megalakitásában, majd 1919 októberben a megalakuló nemzeti demokrata polgári párt elnökévé választották. Az 1920 januárban lezajló képviselőválasztásokon a főváros XIV. kerületénak lett a képviselője. Később Vázsonyi Vilmossal ellentétbe került s az 1922-iki nemzetgyűlési választásokon mint pártonkivüli, a liberális demokrata párt listáján kapott Budapest, pesti északi kerületében mandátumot. Az Országos Takarékossági Bizottság tagja lett s a főváros közéletében nagy szerepet visz. Mindjobban eltávolodott a demokrata párttól s 1925-töl a főváros polgárságának ujabb megszervezésében erősen kivette a részét. Tagja lett 1926 decemberben az egységespártnak s a pesti északi kerületben lajstromos szavazás utján, valamint Kaposváron kapott a decemberi választásokon mandátumot. A kaposvári mandátumot tartotta meg, a fővárosi mandátumot a legtöbb szavazatot kapott pótképviselőnek Dés Gézának juttatván. A Magyar Férfiak Szentkorona Szövetségének társelnöke. A főváros törvényhatósági bizottságának évek óta tagja. SÁRKERESZTURI URBANICS KÁLMÁN. Makón született 1884-ben. Szegeden és Makón járt gimnáziumba, jogot a budapesti és kolozsvári egyetemen hallgatott. Alig tette le az államvizsgát, Csanádmegyébe közigazgatási gyakornokká nevezték ki. 1910-ben lett mezőkovácsházai szolgabíró, 1912-ben makói helyettes főszolgabíró. A háború kitörésekor a központi járás főszolgabirája volt s közigazgatási munkássága annyira eredményes volt, hogy érdemeiért megkapta a II. oszt. polgári érdemkeresztet. Tanulmányai jelentek meg szaklapokban s a vármegye közigazgatási bizottságának szorgalmas tagja volt. A Károlyi-féle forradalom kitörése után