1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

Felsőház tagjai - VI. Az ország zászlósai - sédeni és remetei Ambrózy Gyula gróf

Magyar Vöröskereszt-Egyesület elnöke lett s támogatásával érte el az egyesület a világháború idején csúcspontját. A világháborúban kórházvonatokon maga járta a legtávolabbi utakat, se fáradtságtól, se anyagi áldozattól nem riadt vissza. 1892-ben Őfelsége v. b. t. tanácsossá, 1900 októberben főasztalnokmesterré nevezte ki. 1898-ban a Ferenc József-rend nagykeresztjét, 1916-ban megkapta a Szt. István-rend középkeresztjét. 1912ben az I. oszt. vaskoronarendet. Az újonnan alakított Magyar Vöröskereszt-Egylet 1921-ben elnökévé választotta, de 1923-ban egészsége gyengülvén, lemondott tisztségéről s azóta teljesen visszavonultan él enyingi kastélyában, KORONAŐR: / SÉDENI ÉS REMETEI AMBROZY GYULA GRÓF. 1872 október 4-én Wienben született. Középiskolai tanulmányait a temesvári piarista gimnáziumban végezte, jogot a kecskeméti jogakadémián hallgatott. Atyjától átvévén remetei birtokuk kezelését, résztvett a vármegyei életben is. Őfelségétől 1916-ban kamarási méltóságot kapott, majd a Magyar Mezőgazdák Szövetségének igazgatósági tagja s a Temesmegyei Gazdasági Egyesületnek elnöke lett. 1903 január 26-án meghívást kapott a főrendiházba. A koronaőri méltóságra Széchényi Béla gróf halála után 1916 szeptember 29-én emelték s nemsokára Károly király megkoronáztatásakor végezte a méltósággal egybekötött közjogi funkcióit. A Károlyi-forradalom óta visszavonultan élt perenyei (Vas vm.) birtokán, de ujabb időben a magyar szent koronáról irott tanulmányával nagy feltűnést keltett. •& 3* 35