1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

Felsőház tagjai - III. A ref., ág. ev. és az unit. egyház nagyjai - csabacsüdi Dókus Ernő - Balogh Jenő dr.

CSABACSÜDI DÓKUS ERNŐ. 1852 február 5-én született, mint régi zemplénmegyei család sarja. Apja József főispán volt. Középiskolai tanulmányait Sátoraljaújhelyen, jogi tanulmányait Budapesten végezte. Ügyvédi oklevelet szerzett. 1870-ben a miniszterelnökségre segédfogalmazónak neveztetett ki, de mint fogalmazó átkerült a honvédelmi minisztériumba, ahol előhaladva, mint segédtitkár hagyta el 1878-ban az állami szolgálatot. Ezután beutazta Német-, Olaszés Angolországot, sőt Afrikában is járt. Hazatérve átvette zempléni gazdaságát s részint a megyei életben mint bizottsági tag, részint a református egyház életében, mint a felsőzempléni egyházmegye tanácsbirája és főjegyzője s a sárospataki főiskola igazgatótanácsosa vett részt, 189 -ben kamarási cimet kapott. Az irodalmi életben is résztvett, sok tárcája jelent meg a lapokban. 1891-ben „Vera" című regénye látott napvilágot. Molnár Viktor főispáni kineveztetése után, 1889 május 27-én a sátoraljaújhelyi kerület szabadelvüpárti programmal képviselőjévé választotta. Az 1892—1896-iki és 1901-iki választások alkalmával régi kerülete, 1905-ben Gyulafehérvár városa választotta képviselővé Tántorithatatlan hive volt a szabadelvű pártnak. Hosszú ideig a szabadelvű pártkör házcagyi tisztét ő töltötte be. A Magyar Földhitelintézet felügyelőbizottságának tagja volt. 1906 után legényei birtokára vonult s ZemplénmejJye és a ref. egyháznak szentelte minden idejét. Mint 1910 óta a tiszminneni ref. egyházkerület főgondnokát 1911 február 9-én meghivták a főrendiházba s az ülések szorgalmas látogatója volt. Az összeomlás után csupán gazdaságának élt. BALOGH JENŐ DR. Devecser községben (Veszprém vm ) született 1864 május 14-én. A budapesti egyetemen tanult, itt avatták jogi doktorrá. Az 1885—6 tanévet a berlini egyetemen töltötte s itt már a büntetőjogba vágó kérdésekkel foglalkozott. Hazatérve teljesen az irodalomnak szentelte idejét a budapesti egyetemen a büntetőjog és a bűnvádi eljárási jog magántanárává habilitálták. 1891 óta az igazságügyminisztériumban több törvényjavaslat előkészítésében vett részt. „A sértett fél jogköre a büntetőjogban" (1887), Börtönügyi viszonya ink reformjához" (1888), „A bűnvádi perrendtartás magyarázata" a nagyobb munkái A budapesti kir. 25