1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

Felsőház tagjai - XI. Élethossziglan kinevezett tagok - Pallavicini János őrgróf

ségi Orsz. Nagygyűlés egyik szakosztályának (városok és faluk egészségügye) volt az elnöke; az 1922 év február hó 21 napján a budai kir. várpalotában tartott u. n. alkotmányjogi értekezleten résztvett s itt értékes felszólalásával komoly figyelemben részesült. 1923 március 19 óta elnöke (a Széli Kálmán által alapitott, később Wekerle Sándor által vezetett) Orsz. Közművelődési Tanácsnak. Az 1925 évben alakult „Magyar Idegenforgalmi Érdekeltségek Szövetségéinek elnöke. A Zsófia Orsz. Gyermekszanatórium-Egyesületben tevékeny szerepet visz, mint az egyesület kormányzó tanácsának tagja és alelnöke. De nem lehet figyelmen kívül hagyni a ref. egyház életében vitt szereplését sem. Kezdetben a budai ref. egyházi helyi bizottság tagja volt, majd budapesti presbiterré, 1909-ben budai gondnokká választották; 1916—1924-ig a hevesnagykunsági egyházmegye gondnoka, lemondása óta pedig tb. gondnoka; 1921—22 években budapesti központi gondnok; 1923 év óta a budapesti ref. egyház főgondnoka; 1924 év óta a dunamelléki egyházkerület tanácsbirája; 1917-ben lett az egyetemes ref. zsinat tagja. A berettyóújfalui ref. egyháznak tb. főgondnoka; a Nagypénteki Ref. Társaság tb. elnöke. A M. Protestáns Irodalmi Társaság és a Kálvinszövetség választmányának tagja. A kormányzó 1927 január 22-én a felsőház tagjává nevezte ki. PALLAVICINI JÁNOS ŐRGRÓF. Az 1872-ben elhalt Artúr őrgróf fia. Olaszországban, Padovában született 1848 március 18-án. Középiskolai és jogi tanulmányait a wieni Theresianumban elvégezve diplomáciai szolgálatba lépett. Berlinben, Parisban és Londonban volt követségi attasé. 1887-ben megkapván a kamarási cimet, Belgrádba követségi titkárrá nevezték ki, de 1891-ben már mint követségi tanácsost találjuk Münchenben a királyi udvarnál, ahol a monarchia iránti baráti viszonyt elősegítette. 1894-ben szentpétervári követségi tanácsos lett, onnan pedig központi szolgálattételre Wienbe a külügyminisztériumba került. 1899-ben kapta meg követté való kineveztetését. Bukarestbe, a román királyi udvarhoz küldték, ahonnan 1906-ban Konstantinápolyba helyezték s ittmaradt a háború befejezéséig, egészen az összeomlásig. ő volt, aki a török szövetségest kitartó munkával igaz barátunkká tette s neki köszönhető, hogy Tőrökország mindvégig