1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

Felsőház tagjai - XI. Élethossziglan kinevezett tagok - domályosi Hoitsy Pál dr.

képviselte a pécskai kerületet. 1918 novembertől sok üldöztetésben volt része. Az u. n. keresztény aerában az irói egyletekben mindenütt vezérképen ünnepelték. A „Patria magyar irók köre" elnökévé választotta Ujabb időben Mikszáth halála óta legjelesebb szépprózairónk. Társadalmi rajzainak élénksége, nagy jellemalkotó tehetsége, könnyed stílusa, lélekelemzése kivívta nevének általános tiszteletét s az olvasóközönség lelkes szeretetét, írói működésének 40-ik évfordulóján (1926) az egész ország ünnepelte. Munkái, díszes kiadásán a Nemzeti Színház előadás sorozatán kívül akkor kapta meg a II. oszt magyar érdemkeresztet, a budapesti egyetem pedig tiszteletbeli doktorává avatta. Ujabb munkái közül legjelentősebb „Az élet kapuja" (1919), történelmi regényének s „A híd" drámának (1925) sikere. 1927 január 22-én a kormányzó a felsőház tagjává nevezte ki. DOMÁLYOSI HOITSY PÁL DR. 1850 december 31-én Vatyán (Pest vm.) született. Atyja ág. ev. lelkész volt. Nagykőrösön, Sopronban, Budapesten és Szarvason végezte középiskolai tanulmányait. 1869 ben feljött Budapestre, beiratkozott az egyetemre s bölcseleti, természettudományi előadásokat hallgatott. 1873-ban avatták doktorrá. 1874-ben pedig fizikából és matematikából tanári vizsgát tett, Katonai szolgálatának a 2. sz. mérnökkari ezredben tett eleget, Pár hónapig Jedlik Ányos professzor mellett asszistens volt* majd külföldi tanulmányutat tett. Berlinben Helmholtz és Kirchhoff előadásait s Dühring esztétikai leckéit hallgatta s 1876-ig dolgozott a berlini csillagvizsgálóban, 1876—1877 telén pedig Pólában Palisa mellett. Hazajövetele után 1877 szeptember 13-án a budapesti VIII. ker. főreáliskolához tanárnak nevezték ki. Igen korán lépett publicisztikai térre. A „Természettudományi Közlönye-ben, „Vasárnapi Ujság"-ban, „Fővárosi Lapok"-ban, „Egyetértésiben jelentek meg csillagászati és más érdekes cikkei s önálló kötetekben tanulmányai, igy „Csillagészlelés a kelet-nyugati vonalban" (1877), „A biztosság feltételei bolygók pályaelemeinek számításánál" (1877), „Ami az embert környékezi" (1883), „A nagy természet és a kicsiny ember" (1883), „Mikor lesz eső?" (1884), „Népszerű csillagászattan" (1882), „Jövőnk és az uralkodóház" (1894). A politikai világba is korán belépett s a „Függetlenség" cimü lapnak éveken át szerkesztőié