1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.
Felsőház tagjai - X. Szervezetek és intézmények választottjai - 10. Debreceni Egyetem - Pokoly József
minisztere lett, e kormány bukása után 1920 július 19-én ő neveztetett ki miniszterelnökké. Ekkor már a szegedi I. kerület képviselője volt. Az ő kormányelnökségéhez fűződik a kormányzó jogkörének kiterjesztése, a trianoni békeszerződés ratifikálása, az elitélt kommunisták s az Oroszországban halálveszély közt élő magyar hadifoglyok kicserélése. IV. Károly király 1921 áprilisi visszatérési kísérletét nem tudta megakadályozni s az e körül támadt bonyodalmak folytán 1921 április 14-én megvált a kormányelnökséglől. Ekkor az Országos Menekültügyi Hivatal vezetését vette át. Az 1922-ki általános választások alkalmával erős küzdelem után győzött régi kerületében. A parlament életében résztvett, de nagyrészt tudományos működést fejtett ki. A Magyar Tud. Akadémiának 1913 április 24 óta levelező tagja. 1922 május hó 11-én lett igazgató, 1925 május hó 7-én tiszteleti tagja. Az 1926 decemberi választásokon nem lépett fel1927 januárban a közgazdasági egyetem a felsőház tagjává tette. 10. DEBRECENI EGYETEM : POKOLY JÓZSEF. 1866 december 6-án született Ör községben (Szabolcsvm.). Középiskoláit Késmárkon és Sárospatakon, a theológiát s a bölcseleti tanulmányokat Debrecenben végezvén, Tisza Lajos gróf nevelője lett. 1893 október 22-én a geszti ref. egyházközség lelkészévé választotta, 1895 július 31-ig maradt ezen állásában, ekkor Kolozsvárra ment, az erdélyi ref. theológia egyháztörténelem tanári székét foglalta el. Még azon év szeptember 1-én tanszékét az egyetemes keresztény és protestáns magyar egyháztörténelem és egyházjogival cserélte fel. Nagy irodalmi tevékenységet fejtett ki egyházjogi téren ugy a Protestáns Szemlében, mint napilapokban. Megirta Szolnok Dobokamegye monográfiájának I. kötetét s 1904—1906-ban „Az erdélyi ref. egyház történetét" 5 kötetben. De tagja volt kolozsvári működése alatt a ref. konventnek és a kerületi igazgatótanácsnak is. 1912-ben a tiszántúli ref. egyházkerület bölcsészeti akadémiája egyetemes történelmi tanszékének tanára, 1914-ben pedig a debreceni egyetemen az egyetemes történelem rendes tanára lett. Később tanszékét a ker. egyháztörténeti tanszékkel cserélte fel. Ujabb munkái közül „A protestantizmus hatása a magyar állami életre" 130