1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

Felsőház tagjai - X. Szervezetek és intézmények választottjai - 3. Mérnöki Kamara - Buday Béla

MÉSZÁROS ISTVÁN. Nagygencs községben (Vas vm.) 1883 május 15-én született egyszerű napszámos családból. Kora gyermekkora óta urasági földeken dolgozott, majd Szombathelyen építkezési munkáknál segédkezett. Sokfelé járt napszámba dolgozni. 1901-ben jutott először szerephez, mikor falujának rórn. kath. ifjúsági egylete ellenőrévé tette, majd 1905-ben ugyanezen egylet elnöke lett. Ettől kezdve minden erejével az egyesület felvirágoztatásán dolgozott s neki köszönhető, hogy 1920-ban az elesett hősök szobrát felállították Gencsen. Ezen években már folyton olvasott, fejlesztette tudását, hogy községének szolgálhasson. 1922 november 4-én létesítette a nagygencsí gazdaszövetséget, mely elnökének választotta s azóta a szövetségnek áldozza képességeit. Elóbb a községi mezőgazdasági bizottságnak volt a tagja, azután a kőszegi járási bizottság tagja lett. Fokozatosan haladva már 1925-ben ígazgatóválasztroányi tagja volt a Felsődunántuli Mezőgazdasági Kamarának, 1926 július óta pedig az Országos Mezőgazdasági Kamarának. Gyakran szólalt fel a kisemberek érdekében. Ezen testület küldte mint napszámos tagját 1927 január 9-én a felsőházba. 3. MÉRNÖKI KAMARA: BUDAY BÉLA. 1865 április 7-én született Pécsett. A pécsi reáliskolában, majd a budapesti műegyetemen fejezte be tanulmányait és éveken át a Műegyetemen mint tanársegéd működött. 1889 után egyes vidéki (Debrecen, Nagykároly, Pécs) államépitészeti hivatalokban dolgozott, de már 1893.baa berendelték a kereskedem lemügyi minisztériumba a híd- és útépítési osztályba s itt rendkívüli tehetségét felismerték ; előbb előadó, majd kerületi felügyelő lett. A szépirodalomban is ismert neve volt. A budapesti Nemzeti Színház 1894-ben hozta színre ,,A király" cimü vígjátékát. Elbeszélései, versei jelentek meg az Ország-Világban, Vasárnapi Újságban s a Hétben. Szaktanulmányokat részint önálló könyvben (mint ,,A műszaki ügyek szolgálata a közigazgatás államosítása után (1901), Mérnökök a közigazgatásban (1911), Közutaínk jövője (1923), részint a Magyar 'Mérnök- és Épitész118