1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 2. kötet Felsőház, Bp. 1927.

A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Az örökös jogu főrendi családok képviselői által választott felsőházi tagok - székhelyi Majláth (István) Géza gróf

63 huszárfőhadnagy az orosz és román harctéren. A kardokkal diszitett ezüst és bronz signum laudissal és a II. osztályú német vaskereszttel tüntették ki. 1916 decemberében királyi megbizólevél alapján tagja lett az országgyűlés főrendiházának. Tevékeny szerepet visz a társadalmi és gazdasági életben, valamint az ifjúsági cserkészmozgalomban. 1922 november óta ö a magyar főcserkész. Elnöke a Felsődunántuli Mezőgazdasági Kamarák és a Szigetközi Árméntesitö Társulatnak, alelnöke a Duna-Tiszaközi Árméntesitö Társulatok Országos Szövetségének, igazgató-választmányi tagja az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, tagja Győr vármegye közigazgatási bizottságának valamint számos társadalmi és gazdasági egyesületnek. A felsőházba az örökösjogu főrendek küldöttek be. Gazdasági és pénzügyi kérdésekkel kivan foglalkozni. székhelyi Majláth (István) Géza gróf 1860-ban született Pécsen. Róm. kath., nős, földbirtokos, cs. és kir. kamarás, volt tart. sorhajóhadnagy. Atyja György gróf országbíró volt. Tizennégyéves koráig Budán végezte tanulmányait, majd 1874-ben belépett a fiumei tengerészeti akadémiába. A négyéves akadémiai tanfolyam elvégzése után 1878-ban mint tengerészhadapród tényleges szolgálatba lépett. Tizenhat éven át tartozott a haditengerészet kötelékébe és ez idő alatt különböző hadihajókon majdnem az egész világot beutazta. 1882-ben az » Albrecht x páncélos kazemattahajón a dalmáciai hadjáratban vett részt. 1890-től 1891-ig magántanulmányutat tett a föld körül és bejárta . egész Indiát, Hátsó-India déli részét, Jáva szigetét, Kinát, Japánt, a Sandwich-szigeteket és • Északamerikát, majd Anglián, Hollandián és Franciaországon át tért haza. Útjáról, különösen annak japáni részéről, felolvasást is tartott a Magyar Földrajzi Társaságban. Több éven át szolgált a dunai nagy monitorokon is, melyek közül a »Szamos« monitornak 1893-ban parancsnoka lett. 1894-ben megnősült s a tengerészeti pályát felcserélte a gazdálkodással. Azóta maga vezeti nógrádmegyei birtokait. 1894-ben lett tagja a főrendiháznak. 1905-ben az általános választások során a szécsényi kerület néppárti programmal beküldte a képviselőházba. 1917-ben Nógrád vármegye főispánja lett, mely állásától 1918-ban vált meg. A felsőházba az örökösjogu főrendi családok választották be.