1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 2. kötet Felsőház, Bp. 1927.
A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A vármegyei és városi törvényhatóságok által választolt felsőházi tagok - losonczi Bódy Tivadar dr.
81 Zalamegyei Gazdasági Egyesületnek, az Alsódunántuli Gazdasági Kamarának, elnöke a Pacsai járási Gazdakörnek, tagja az Országos Mezőgazdasági Kamarának, az Országos Kaszinónak stb. A felsőházba Zala vármegye törvényhatósága küldötte be s ott főként gazdasági s közigazgatási kérdésekkel kivan foglalkozni. Iosonczi Bődy Tivadar dr. (Budapest szfv. törvényhatóságának választottja.) 1868-ban született Budapesten. Róm. kath., nős, ny. polgármester, vezérigazgató. Egyetemi tanulmányait Budapesten fejezte be 1891-ben, amikor jog- és államtudori oklevelet szerzett. 1886-ban, mint joghallgató a főváros szolgálatába lépett, ahol később tanácsiokká, alpolgármesterré, majd 1918-ban polgármesterré választották. 1920 októberében, több mint 35 évi munkásság után kérte nyugdíjaztatásai. Azalatt a három és fél évtized alatt, amelyet Budapest szolgálatában eltöltött, sokoldalú tevékenységet fejtett ki. Működött az árvaszéknél, a jogügyi, középiíési. közegészségügyi, pénzügyi, katonai és adóügyi osztályokon. Mint a pénzügyi osztály vezetőjének nagy érdeme volt a főváros pénzügyeinek gyökeres rendezésében. A középítési ügyosztály élén eltöltött esztendőihez fűződik 3 káposztásmegyeri vízmüvek építkezésének befejezése, a vízszolgáltatásról és a közterületek burkolásáról szóló szabályrendeletek elkészítése. Nagy része van a lakásépítési programúi megvalósításában, továbbá az Állatkert, az Artéziés Szent Gellért-fürdők megépitésében. A legválságosabb időben lett az ország fővárosának polgármesterévé és emberfölötti munkájának érdeme az, hogy a főváros közigazgatása a forradalmak utáni időkben meglehetősen gyorsan tért vissza a rendes kerékvágásba. Mint alpolgármester, illetve polgármester, legfőbb irányitója volt a budapesti villamos városi vasutaknak, amelyeknek a polgármesterségtől való megválása után vezérigazgatója lett. Elnöke volt a Magyar Városok Országos Kongresszusának, tagja a Közélelmezési Tanácsnak és a Haditermény rt. igazgatóságának. így a leginségesebb időkben élénk részt vett Budapest és az egész ország élelmezésének irányításában. Hosszú közéleti pályáján többször részesült legfelsőbb elismerésben. 1912-ben buzgó és sikeres szolga-