1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 2. kötet Felsőház, Bp. 1927.

A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A vármegyei és városi törvényhatóságok által választolt felsőházi tagok - losonczi Bódy Tivadar dr.

81 Zalamegyei Gazdasági Egyesületnek, az Alsódunántuli Gaz­dasági Kamarának, elnöke a Pacsai járási Gazdakörnek, tagja az Országos Mezőgazdasági Kamarának, az Országos Kaszinónak stb. A felsőházba Zala vármegye törvény­hatósága küldötte be s ott főként gazdasági s közigazgatási kérdésekkel kivan foglalkozni. Iosonczi Bődy Tivadar dr. (Budapest szfv. törvényhatóságának választottja.) 1868-ban született Budapesten. Róm. kath., nős, ny. polgármester, vezérigazgató. Egyetemi tanulmányait Bu­dapesten fejezte be 1891-ben, amikor jog- és államtudori ok­levelet szerzett. 1886-ban, mint joghallgató a főváros szol­gálatába lépett, ahol később tanácsiokká, alpolgármesterré, majd 1918-ban polgármesterré választották. 1920 októberé­ben, több mint 35 évi munkásság után kérte nyugdíjaz­tatásai. Azalatt a három és fél évtized alatt, amelyet Bu­dapest szolgálatában eltöltött, sokoldalú tevékenységet fej­tett ki. Működött az árvaszéknél, a jogügyi, középiíési. közegészségügyi, pénzügyi, katonai és adóügyi osztályo­kon. Mint a pénzügyi osztály vezetőjének nagy érdeme volt a főváros pénzügyeinek gyökeres rendezésében. A köz­építési ügyosztály élén eltöltött esztendőihez fűződik 3 káposztásmegyeri vízmüvek építkezésének befejezése, a víz­szolgáltatásról és a közterületek burkolásáról szóló szabály­rendeletek elkészítése. Nagy része van a lakásépítési pro­gramúi megvalósításában, továbbá az Állatkert, az Artézi­és Szent Gellért-fürdők megépitésében. A legválságosabb időben lett az ország fővárosának polgármesterévé és em­berfölötti munkájának érdeme az, hogy a főváros közigaz­gatása a forradalmak utáni időkben meglehetősen gyor­san tért vissza a rendes kerékvágásba. Mint alpolgár­mester, illetve polgármester, legfőbb irányitója volt a bu­dapesti villamos városi vasutaknak, amelyeknek a polgár­mesterségtől való megválása után vezérigazgatója lett. Elnöke volt a Magyar Városok Országos Kongresszusának, tagja a Közélelmezési Tanácsnak és a Haditermény rt. igazgatóságának. így a leginségesebb időkben élénk részt vett Budapest és az egész ország élelmezésének irányí­tásában. Hosszú közéleti pályáján többször részesült leg­felsőbb elismerésben. 1912-ben buzgó és sikeres szolga-

Next

/
Oldalképek
Tartalom