1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 2. kötet Felsőház, Bp. 1927.

A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Az örökös jogu főrendi családok képviselői által választott felsőházi tagok - sárvár-felsővidéki Széchenyi Aladár gróf

65 nak örökös jogú tagja volt. 1896-ban a király a III. oszt. vaskoronarenddel tüntette ki. Tevékeny szerepet visz vármegyéjének gazdasági és társadalmi életében, vezető szerepe van a megyei gazdasági egyesület és a Mezőgazdasági Kamara irányításában. A politikai életben csak ritkán vesz részt. Rövid ideig a megye főispánja is volt. A kommu

1nizmus idején fogságba vetették s az oláh megszállás alatt is sokat zaklatták. A törvényhozásnak elsőizben tagja, az örökös jogú főrendi családok küldöttek be a felsőházba, ahol főként gazdasági kérdésekkel foglalkozik. sárvár-felsövidéki Széchenyi Aladár gróf 1862-ben született Bécsben. Róm. kath., nős, földbirtokos. Fia néhai Széchenyi Pál grófnak, az utolsó ipari, kereskedelmi és földmivelésügyi miniszternek. A középiskola után a pozsonyi jogakadémián és a budapesti egyetemen végezte el jogi tanulmányait s utána somogymegyei családi birtokára ment gazdálkodni. 1887-ben a nagyatádi kerület szabadelvű párti programmal küldötte be a képviselőházba, melynek egyik korjegyzője volt. Az 1892. évi választások idején nem vállalt jelöltséget, de 1896-ban ismét fellépett s akkor a vágvecsei kerület választotta meg ugyancsak szabadelvű párti programmal. Bánffy Dezső miniszterelnöksége idején Szilágyi Dezsővel együtt kilépett a szabadelvű pártból és csak akkor tért vissza, amikor Széli Kálmán lett a miniszterelnök. A következő ciklusban a főrendiházba helyezte át politikai tevékenységét s ott többször szólalt fel ellenzéki szellemben. Mindinkább eltávolodott a szabadelvű párttól és-erős ellenfele lett gróf Tisza Istvánnak. Az 1910-és választások alkalmával fel is lépett vele szemben Aradon, de kisebbségben maradt. Később politikai ügyből kifolyólag oly éles ellentétbe került Tisza István gróffal, hogy párbajt is vivott vele. Somogy vármegye törvényhatósági bizottságában hosszú éveken keresztül nagyatádi Szabó Istvánnal együtt a vármegyei ellenzék vezetője volt. A háborús Wekerle-kormány 1916-ban Somogy vármegye főispánjává nevezte ki, majd e megyének, valamint Baranya-, Tolna vármegyéknek és Pécs városnak közélelmezési kormánybiztosa is lett. A forradalom kitörésekor megvált állásától és visszavonult birtokára. Irodalmi tevékenységet is folytatott. 1910-ben az egy gyermek-rend szer-