1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 2. kötet Felsőház, Bp. 1927.

A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A református és az ág. hitv. evangélikus egyház egyháznagyjai, illetve főhivatalnokai - Geduly Henrik

38 zium igazgató-tanácsosa tevékenykedett. 1889-ben megválasztotta képviselővé a sárospataki kerület s 1906-ig szolgálta sok tudással és hiven a szabadelvű pártot. 1910 óta főgondnoka a tiszáninneni református egyházkerületnek. Császári és királyi kamarás. Tagja volt a régi főrendiháznak is. Számos társadalmi és szakegyesületnek vezető tagja. Élénk irodalmi munkásságot is fejt ki és számos regénye jelent meg, melyek közül kiválóbbak »A végrendelet* és a *Vera« cimüek. A felsőházban főleg egyházi és közjogi kérdésekkel foglalkozik. Geduly Henrik a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület püspöke. 1866-ban született, Bécsben. Atyja a gróf Erdődy uradalomban igazgató volt. Családja régi papi család. Már a reformáció első évtizedeiben s azóta évszázadokon át állott az evangélikus egyház lelki ügyeinek szolgálatában. Elődei sorában Nógrád és Gömör vármegyék táblabirái voltak. Nagyatyja neve ez utóbbi vonatkozásban együtt is szerepelt Petőfi Sándoréval. Nős. Középiskoláit Losoncon és a Selmecbányái líceumban, a theológiai akadémiát pedig kitűnő eredménnyel Pozsonyban végezte el. 1889-ben Zólyomban volt segédlelkész, majd 1891-től 1896-ig Nyíregyházán segédlellelkész és vallástanár. A népszerű lelkipásztort 1896-ban lelkésszé -Nyíregyházán választották, majd egyházkerületi főjegyző lett. 1911-ben választották meg a tiszainneni ág. hitv. ev. egyházkerület püspökévé. Élénk egyházi, társadalmi, egyházpolitikai és irodalmi munkásságot fejt ki. Egyik megalatója az azóta virágzóvá fejlődött Szabolcs vármegyei Bessenyei Irodalmi és Művészeti Körnek és a Nyíregyházi Általános Hitelintézetnek, ő szerkesztette a Zólyomvármegyei Hírlapot, a Nyíregyházi Hírlapot, az Evangélikus őrállót és az Evangélikus Homiletikai folyóiratot. Számos egyházi és tudományos egyesületnek tagja. Nagy feltűnést keltett »Luther és Zangwilk, »A szentírás ismerete«, Az Evangélikus hit foglalata«, »Ami nekünk fáj« cimü müve, továbbá »Nyiregyháza az ezredik évben« cimü monográfiája és a szentségekről szóló tanulmánya. 1918 szeptemberében Gyurátz és Scholz püspökök nyugalombavonulása után a régi főrendiháznak jogszerinti tagjává vált. Azonban a bekövetkezett forradalmi állapotok miatt nem került sor a behívására.