1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 2. kötet Felsőház, Bp. 1927.

A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A Habsburg-Lotbaringai család teljes koru főhercegei - Albrecht - József

18 * gyorsan haladt át. 1893-ban nőül vette Auguszta főhercegnőt. Házasságukból három fiu és három leány született, kik közül négyen maradtak életben. 1904-ben a budapesti 1. honvédhuszárezred, majd pedig a 79. honvéd gyalogdandár parancsnoka lett s mint aranygyapjas vitéz a katonai érdemkeresztet, valamint számos bel- és külföldi rendjelet kapott. A 15. dragonyosezred tulajdonosa és a 14. porosz ulánusezred főnöke volt. Auguszta hercegasszonnyal együtt régóta élénk részt vesz minden magyar társadalmi mozgalomban. Védője volt az Országos Pázmány Egyesületnek, az Országos Magyar Tűzoltó Szövetségnek, a Budapesti Poliklinika Egyesületnek, a Budapesti önkéntes Mentőegyesületnek, a Délmagyarországi és a Felvidéki Magyar Közművelődést Egyletnek, az Országos Magyar Vadászati Egyletnek, az Országos Iparegyletnek és számos más egyesületnek. 1909-ben a műszaki tudományok tiszteletbeli doktorává avatták. Már a békeévekben is rendkívül népszerűségnek örvendett, de azt a páratlan ragaszkodást és tiszteletet, mely ma övezi személyét az egész nemzet részéről, a háború alatt érdemelte ki. A világháború kitörése előtt érte el a vezérörnagyi rendfokozatot s mint parancsnok, a 31. gyaloghadosztály élén vonult hadba. Először az első szerbiai hadmüveletekben vett részt. Feladata az volt, hogy a Száva felől tüntetve lekösse a szerb erőket. Ezt nagyszerűen oldotta még s már első nagy fegyverténye: Sabác elfoglalása alkalmával kitűnt rendkívüli személyes bátorságával. Az orosz háború kitörésekor az északi harctérre rendelték hadosztályát, ahol Auffenberg hadseregében végigküzdötte a grodek-lembergi nagy csatát és a Kárpátokig történt visszavonulás súlyos harcait. Az 1914. évi nagy téli csata a Kárpátokban találta s hadosztálya elkeseredett szívóssággal védte a határszorosokat a roppant túlerő ellen. 1915-ben a VII. hadtest élére került. A Kárpátok védelme után az olasz harctérre rendelték, ahol rábízták a legnehezebb védőszakasz: az Isonzó-vonal biztosítását. Egy egész esztendőn át tartotta ezt a szakaszt a legsivárabb viszonyok között s tizenegy nagy csatában állott helyt diadalmasan, magyar ezredeivel. Katonái a bálványozásig szerették s egymásközött »József apánk«-nak nevezték. Az oláh hadüzenetkor, 1918 nyarán a doberdói fensikról Erdélybe vezényelték, ahol csapataival résztvett Erdély visszavételében, majd az Oláhország elleni offenzívában. 1917 őszén viszszakerült az olasz harctérre mint a VI. hadtest parancsnoka. A végeredményben szerencsétlen kimenetelű piavei offenzi-