1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 2. kötet Felsőház, Bp. 1927.

A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - báró Kornfeld Móric dr. - Lukács László

173 jogi tanulmányait Kolozsvárott végezte. 1874-ben a győri jogakadémia rendkívüli tanára lett, de ez állásától egészségi állapota miatt hamarosan megvált s egyideig családja aranybányáit vezette Zalatna vidékén. Egészsége helyreálltával a politikai élet felé fordult s a magyarigeni kerület beküldötte a képviselőházba szabadelvű programmal. 1887-ben miniszteri tanácsossá nevezték ki a pénzügyminisztériumba, ahol közel egy évig dolgozott. Ekkor lemondott állásáról s elvállalta az abrudbányai választókerület mandátumát. Ezidőben már elismert neve volt a pénzügypolitika terén s 1891-ben érdemeiért a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntették ki, 1893-ban pénzügyi államtitkár lett, 1895-ben Wekerle távozása után pedig, pénzügyminiszterré nevezték ki s tiz évig állott e tárca élén, a Széli-, majd a Khuen-Héderváry-, végül pedig az első Tisza-kabinet alatt. Az ő nevéhez fűződik a bankkérdés paritásos megoldása s az Ausztriával való gazdasági kiegyezés hatalmas müve, az osztálysorsjáték megalapítása, a koronaérték behozatala, az értékpapirforgalmi adó rendszeresítése, a tisztviselői státus rendezése stb. 1896-ban valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki a király. Tisza István első lemondásakor, 1905-ben megvált tárcájától s munkásságát a Tisza István gróf híveit tömörítő Nemzeti Társaskör megszervezésének és fejlesztésének szentelte. A következő évek során többízben kapott kormányalakításra megbízást, kísérletei azonban nem sikerültek. 1910-ben Khuen-Héderváry Sándor második kabinetjében ismét pénzügyminiszter lett, 1912-ben pedig miniszterelnök. Az európai feszültség akkor már előrevetette a világháború árnyékát s Lukács rendkívül nagy erőfeszítéssel vitte keresztül a véderőtörvényjavaslatot a parlamentben, az ellenzék példátlanul heves obstrukciója közepette. Ennek következményeként indült meg ellene az az izgalmas politikai harc, amely a Désyperben érte el csúcspontját. A Désy Zoltánt felmentő Ítélet indokolása azonban maga is megállapította, hogy Lukács László egyéni tisztességéhez homály sem férkőzhetik. A bírói Ítélet kapcsán 1913 nyarán lemondott s azért a hajszáért, melyben része volt, a király, majd pedig a miniszterelnökségben utána következő Tisza István gróf nyújtott neki meleghangú elégtételt. Ezidőtől fogva a mun-