1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 1. kötet Képviselőház, Bp. 1927.

A képviselők életrajzi adatai - báró Perényi Zsigmond

175 vezője, valamint elnöke a Keresztény Nemzeti Pártnak. 1901—1905-ig a somlóvásárhelyi kerületet képviselte a képviselőházban, 1910—1918-ig pedig a técsői kerületet. 1920 január óta, a Bethlen-kormány első rekonstrukciójáig minden kabinetben kultuszállamtitkár volt. Az első nemzetgyűlésen Kecskemét második kerületét képviselte és különösen kulturügyekben mondott nagyobb beszédeket. A második nemzetgyűlésbe Kecskemét első kerülete választotta meg az egységespárt programmjával. Rendkívül jó szónok. Szervezte a Petőfi-Centennárium földkörüli diadalutját s a párisi Sorbonne emlékezetes Petőfi-ünnepélyén a Petőfi Társaság mellett a magyar kir. kormányt képviselte. A Jókai-Centennárium ünnepén ő tartotta a parlamentben, valamint számos más ünnepélyen az ünnepi beszédet. 1922 augusztus másodikán nagy beszédet mondott a nemzetgyűlésben, melynek során, mint a Fehér Ház volt elnöke, részletesen ismertette a bolsevizmus egyes mozzanatait. Nagy tevékenységet fejt ki. mint a Turáni Társaság elnöke a turáni rokonnépekkel való kulturális kapcsolatok kiépítése terén, valamint általában külügyi téren. A népszövetségi ligák Uniójában állandóan képviseli Magyarországot. Az Olaszországgal való kapcsolatok felvétele terén kifejtett munkásságát az olasz Koronarend nagykeresztjével honorálták. Az uj országgyűlésbe Kecskemét I. kerülete küldötte be egyhangúlag, de mandátumot szerzett a derecskéi kerületben is, Zsilinszky Endre fajvédővel szemben nagy szótöbbséggel. báró Perényi Zsigmond. (Komárom, ep.) 1870-ben született Budapesten. Róm. kath., nős, v. b. 1.1., nyugalmazott államtitkár és volt miniszter. Középiskolai tanulmányait a bécsi Theresianumban végezte, majd a budapesti tudományegyetem jogi és államtudományi fakultásának hallgatója volt és itt tett szigorlatot. Ezután a közigazgatási pályára lépett. 1895-ben közigazgatási gyakornokká nevezték ki, majd szolgabíró lett. 1896-ban szabadelvüpárti programmal az ugocsamegyei nagyszöllősi kerület választotta meg képviselőjévé. 1903-ban Máramaros vármegye főispánjává nevezték ki s mint ilyen, rendkívül sokat fáradozott a megye kulturális és szociális előbbrevitele érdekében. 1913-ban, a közigazgatási reform