1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 1. kötet Képviselőház, Bp. 1927.

A képviselők életrajzi adatai - nagyapponyi gróf Apponyi Albert dr.

46 nagyapponyi gróf Apponyi Albert dr. (Jászberény, pkl.) 1846 május 29-én született Bécsben. Róm. kath., nős földbirtokos. Fia néhai György grőf volt udvari kancellárnak. Első nevelését otthon kapta, majd 1863-ig a kalksburgi jezsuiták intézetében tanult. Ezután jogot hallgatott Pesten és Bécsben. 1868-ban hosszabb külföldi ut során politikai és nemzetgazdasági tanulmányokkal foglalkozott. A szuezi-csatorna megnyitására Egyiptomba utazott. Hazatérve, 1872-ben a szentendrei kerület képviselőjévé választotta. 1875l)en a választásokon négy helyen kisebbségben maradt s csak 1877-ben jutott be ismét a Házba, a bobrói kerület mandátumával. Már első parlamenti fellépésével feltűnést keltett, mikor a gyámügyi törvényjavaslathoz felszólalva, nagy szónoki képességről tett tanúságot. Működése súlypontja ezidőben a közgazdasági kiegyezésre s főként a kereskedelem és külpolitika kérdéseire esett. A Sennyeypárt hive volt, de mikor az egyesült ellenzék megalakult, ehhez csatlakozott és e pártban, mely az 1887-iki országgyűlés vége felé a nemzeti párt nevet vette fel, hamarosan vezérszerephez jutott. A közigazgatási reformjavaslatot mindaddig támogatta, míg a kormány a kétszakaszos elvi jelentőségű törvényjavaslatot nyújtotta be, amikor újból ellenzéki álláspontra helyezkedett. A polgári házasság behozatalára az első parlamenti lökést annakidején az ő felszólalása adta; a reformjavaslat beterjesztésekor azonban a polgári kötés kötelező formáját ellenezte és nem szavazta meg. A Bánffy-kormányt különösen katonai kérdésekben támadta. A millennium alkalmával azonban proklamálta a pártközi békét. 1897 végén hozzájárult Ausztriához való viszonyunk ideiglenes rendezéséhez, később azonban egyre erősebben hangsúlyozta a végleges, önálló berendezkedés jogát. 1898 őszén, a bécsi és ischli tanácskozások miatt heves támadást intézett a kormány ellen s ez kiindulópontja volt annak a liüzdélemnek, mely Bánffy báró lemondásával végződött. 1899-ben pártjával együtt belépett a szabadelvű pártba. Az 1901-es országgyűlés elnökévé választotta s székfoglalóját az összes pártok rokonszenvvel fogadták. Az ujoncjavaslat ellen folyt obstrukció idején a nagy számmal érkező küldöttségeket a parlament iránt való bizalom megőrzésére intette. Khuen-Héderváry gróf miniszterelnöksége alatt egész tekintélyét latbavetette a parlamenti rend megóvása végett,