1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 1. kötet Képviselőház, Bp. 1927.

A képviselők életrajzi adatai - Rassay Károly dr.

191 annak státusába mint miniszteri titkárt. A közigazgatási és magánjogi ügyosztályban működött. A kommün alatt résztvett az ellenforradalmi szervezkedésekben s a Keresztény Nemzeti Párt megalakításában. A Huszár-féle koncentrációs kabinetben igazságügyi államtitkár volt. Az első nemzetgyűlés összeülése után azonban lemondott állásáról, mert Ferdinándy Gyula igazságügyminiszterrel elvi kérdésben nézeteltérése támadt. Az első nemzetgyűlésen a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjához tartozott. 1921 februárjában azonban kilépett a pártból gróf Teleki Pál miniszterelnöknek egy a királykérdésben mondott interpellációra adott válasza miatt és ötödmagával mega'a;ilotía a Függetlenségi Kisgazda-, Földmives- és Polgárpártot, amelynek vezére lett. Az első nemzetgyűlésben a Budapest II. választókerületet képviselte, amely a Keresztény Nemzeti Párt programmjával választotta meg. IV. Károly második visszatérési kísérlete után határozati javaslatot nyújtott be a Habsburg-ház detronizálásáról, a nemzetgyűlés azonban a kormány szövegezésében benyújtott detronizációs javaslatot fogadta el. A nemzetgyűlés egyik legképzettebb tagja s az ellenzék legtekintélyesebb politikusa volt. Nagyjelentőségű beszédeket mondott a jogrend helyreállítása, a szabadságjogok védelme érdekében s a legtöbb jogi és államtudományi kérdésben hallatta szavát. Az Erzsébetvárosi Körben történt bombamerényleten kívül többizben merénylet készült ellene felelőtlen elemek részéről. Számos felszólalásával idézett fel nagyobb vihart a nemzetgyűlésen s éles polémiákat vivott a miniszterelnökkel. A második nemzetgyűlésbe a Budapest II. választókerülettől nyert mandátumot, az egyesült liberális ellenzéki pártok listáján, A vitában való élénk részvétele mellett többizben megkísérelte a szétforgácsoltán küzdő baloldali ellenzéki pártok egyesítését vagy pártszövetségbe való tömörítését, az uj alakulások azonban az egyes frakciók féltékenykedése miatt — több-kevesebb ideig tartó együttműködés után — széthullottak. E kísérletek során számtalanszor érték őt igazságtalan mellőzések, Rassay azonban személyi sérelmei ellenére sem kedvetlenedett el az ellenzék akcióképesebbé való tételének gondolatától. 1923—1924-ben bekapcsolódott a főváros községi politikájába s a fővárosi szabadelvüpárt megalapításának egyik legagilisabb munkása volt. Ezidőben számos alkalommal összeütközésbe került néhai Vázsonyi Vilmos-