1927-1931. évi országgyűlés Kun Andor – Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. Budapest, 1932.

Képviselőház - Perényi Zsigmond báró

den kabinetben megtartotta, egészen a Bethlen-kormány re­konstruálásáig (1922 június), amikor állásától felmentetlók. Közben 1920 szeptember—novemberben miniszteri rangban képviselte a magyar kormányt az ántánt-bizottságokkal folyta­tott tárgyalásokon. Az egységespártnak megalakulása óta inté­zöbizottsági tagja. Az 1922. évi nemzetgyűlési választásokon .a szarvasi kerületben kisebbségben maradt, de a kecskeméti II. választókerület, a függetlenségi Horváth Mihállyal szemben, szótöbbséggel mandátumot adott neki az egységespárt pro­grammja alapján. A nemzetgyűlés 1922 augusztus 2-iki ülésén nagy feltűnést keltett erősen szubjektiv hangú, de drámai erejű felszólalásával, amelyben a szociáldemokrata párt ama szem­rehányásával szemben, hogy az ellenforradalom megvárta a ro­mán hadsereg bevonulását Budapestre, elmondta az ellenforra­dalom történetét s névszerint megnevezte ama szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselőket, akik akkor is a parlament tanács­kozó termében ültek, amikor a kommün terroristái a parlament pincéjében gyötörték halálra az ellenforradalom miatt összefog­dosott polgárokat. A nemzetgyűlés külügyi bizottságának cl nöke volt; e tisztet tölti be a képviselőházban is. Az 1926. évi általános országgyűlési választásokon a kecskeméti lajstromos kerületben s Derecskén (Zsilinszky Endrével szemben) kapotl mandátumot. PERÉNYI ZSIGMOND BÁRÓ (Komárom.) 1870-ben született Budapesten. Kö­zépiskoláit a bécsi Theresianumban, a jogot pedig a budapesti egyetemen vé­gezte. 1895-ben közigazgatási gyakor­nok lett, majd szolgabiró s 1896-ban a nagyszöllösi kerület választotta meg képviselőjévé szabadelvű párti pro­grammal. 1903-tól 1913-ig Máramaros­megye főispánja volt és ezt a megyét, amely nagyon elhanyagolt volt, rend­behozta és elsőrangú varmegyére fej­lesztette. Amikor a Tisza-kormány a közigazgatási reform megvalósításához látott, öt kérte fel a belügyi államtit­kári méltóság vállalására. E tisztében, amelyről csak 1917-ben mondott le, emlékezetes eredményeket ért el, amiért is a király 223

Next

/
Oldalképek
Tartalom