1927-1931. évi országgyűlés Kun Andor – Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. Budapest, 1932.

Képviselőház - Apponyi Albert gróf

a leniondot f kormány Szilágyi—Csáky—Wekerle-csoportjaból kell megalakítani a kormányt, vagy a Szapáry-csoportból s az Apponyi vezetése alatt álló Nemzeti Pártból s már-már Apponyi miniszterségével kellett számolni, amikor az Apponyi-kombináció, mert a Nemzeti Párt katonai követelményeinek honorálásához kötötte részvételét a kormányzatban, meghiúsult. Meg-' alaknlt (diát a Wekerle-kormány, a .,kötelező*' polgári házasfal, mint főprogrammponttal. AJpponyi, bér az egyházpolitieformot helyeselte, a ,,kötelező" polgári házasság kérdésében nem értett egyet Wekerlével s így az ellenzékkel küzdött a kormány egyházpolitikai javaslatai ellen, ezek azonban hosszú vita mán mégis és különösen a, főrendiházra gyakorolt királyi nyomás segítségével törvényerőre emelkedtek. A szabadelvüpárt helyzete ezzel hatalmasan megerősödött, de a kormány viszonya a királyhoz megromlott, kivált azért, mert a királynak kellett nyomást gyakorolnia a főrendiházra egy olyan íigy érdekében, melyet, mint Apponyi mondja, utált, s a Wekerle-kormány L894~ben be is adta lemondását, A király ekkor Khuen-Héderváryt akarta minisztelelnökké kinevezni, de a szabadelvüpárt ragaszkodott Wekerléhez s a királynak, aki akkoriban Apponyi tanácsai is kikérte, engednie kellett. A kormány élére újból Wekerle kerüli. Apponyinál ekkor tapogatózásuk történtek arra nézve: mily feltételek mellett volna hajlandó a hatalom gyakorlásában résztvenni, mire 8 azzal válaszolt, hogy a nemzeti párt katonai követelményeinek elfogadása nélkül nem vehet részt a kormányzatban. A második Wekerle-kormány rövidéletű volt. A király ellenszenvével terhelten vezette az ügyeket s mikor Wekerle — bár a színfalak mögött - mindent megtett, hogy az, egyházpolitikai nagy viták el ("test éjén Turinban elhunyt Kossuth - hamvai hazahozassanak s országos dísszel eltemeti" nek és a nemzet százezrei Budapestre zarándokoltak, hogy a nemzet nagy fiától elbúcsúzzanak, — a nagyszerű gyásztüntetésért befolyásos udvari körök, amelyek a nemzet demonstrációjába dinasztiaellenes irányzatot akartak belemagyarázni, öt tettek felelőssé. 1894 deeemberében tehát lemondott azzal az Indokolással, hogy nem birja tovább az uralkodó bizalmát. Súlyos, suválság következelt, melynek folyamán a király Appenyit is magához kén pálság 1895 január 17-én Bánffj Dezső bárónak, a képviselőház elnökének kinevezésével én véget Bánffy formális fuzionális tárgyalásokra hivta meg Apponyil rtársát, Soránszky Nándort, de ezek, mivel Bánffy részérő] is a katonai követelményekről való lemondás volt az feltétel, eredménytelenül végződtek. Ebben az esztendőben 10