1927-1931. évi országgyűlés Kun Andor – Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. Budapest, 1932.

Felsőház - A kormányzó által élethossziglan kinevezett tagok - Soós Károly

és ötödik Isonzó csatát, amelyek a háború legdicsőségesebb fejezetei közé tartoznak. Innen került mint altábornagy Tirolba, ahol 1918 márciusáig a 11. hadsereg vezérkari főnöke volt. A Meletta-csoport fényes sikerű megrohanása az ö nevéhez fűződik. A háború utolsó részét újra a 33. gyalogdandár élén küzdötte végig. Az> osztrák magyar hadsereg utolsó offenzivájában (1918 június 15), mely a Montello elfoglalására vezetett, dandárjának két híres magyar ezrede az elsők között kelt át a Piavén. Vitéz magatartásáért és kitűnő szolgálataiért számos " legfelsőbb kitüntetésben részesült. Tulajdonosa a hadiókitméIlyes II. oszt. Lipót-rendnek, a vaskoronarend s a katonai érdemkereszt II. osztályának (ez utóbbinak kétszer), a Lipótrend lovagkercsztjének, a katonai érdemkereszt III. osztályának, az ezüst s a bronz Signum laudisnak (valamennyi a kardokkal) s ezeken kivül a német vaskereszt II. osztályának és a török félholdnak. Az összeomlás után egy ideig a szegedi honvédkerület parancsnoka volt s a szociáldemokraták aknamunkája miatt állását éppen elhagyni készült, amikor az akkori hadügyi kormány állásától mint „megbízhatatlant" felmentette. Mikor aztán Szegeden megalakult a nemzeti hadsereg, annak első vezérkari főnöke lett (1919 júliusától Í919 decemberéig). Ekkor a hadügyminisztériumba került, ahol 1920 januárjától ugyanezen év márciusáig hadügyi államtitkár volt. Március havában a kormányzó hadügyminiszterré nevezte ki s ebben az állásában szolgait 1920 júliusáig. Mint hadügyminiszter ö rendelte el újra a „honvédség" megnevezés bevezetését s ö volt az. aki 1920 nyarán az uj magyar Rönyédőég hires kecskeméti raidjével az Alföldet a felelőtlen alakulatoktól megtisztitoila. Tá reája ró I lemondván, eleinte kaposvári, majd pécsi körlet parancsnok volt (1921 június 22-ig) s mint a „déli végek" vezénylő tábornoka 1921 augusztus 20-án ö vonult be csapataival elsőnek a szerb megszállás alól felszabadult Baranyába. Ezután egyideig még a honvédföparancsnokságon teljesített szolgálatot, majd 192p végén mint gyalogsági tábornok nyugdíjba vonult. Érdemeinek elismeréséül a kormányzó, Soós Károlyt, a magyar érdemkereszt 1. osztályával tüntette ki s különleges dicsérő elismerésében részesítette öt. Egyike volt a régi közös hadsereg ismert nevű tábornokainak s a nemzeti hadsereg, a későbbi honvédség első szervezőinek. A nemzetgyűlésnek nem volt tagja, de mint miniszternek ott mondott beszédei mindig eseményszámba mentek. A kecskeméti raidröl tartott beszámolóját a Ház minden oldalán kiiön") lelkesedéssel fogadták. 543