1927-1931. évi országgyűlés Kun Andor – Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. Budapest, 1932.

Felsőház - A kormányzó által élethossziglan kinevezett tagok - Herczeg Ferenc

tozott: a nagy államférfit] különös vonzalmával és nagyrabecsülésóvel tüntette ki. A budapesti Tudományegyetem tiszteletbeli doktora. Herczeg Ferenc a mai magyar irodalom elismeri vezére, akinek elsőségét Mikszáth Kálmán halála óta nem vitatja mái- a legszélsőbb irodalmi ellenzék sem. Eleven, finom, de ki~sé felületes regényékkel (Fenn és lenn, 1889) és könnyed, játékos novellákkal (Mulamur, 1892) kezdte, amelyek hehizeleglék magukat az olvasók tömegeinek tudatába s a fejlődés rendjén eljutott a Pogányok (1901) nagy távlatáig és epikai jelentőségéig, a Bizánc (1904) mélységes tragikumu konfliktusáig és A hid magyar törlénoifilo/.ól'iájáig s eszményi magas-ágáig, ahol egy Katona József a egy Vörösmarty szinte társtalanul állnak. E dátumok közé esik próbálkozásokban, alkotásokban és sikerekben példátlanul gazdag s rendkívül termékeny, mély és széles skálájú oeuvreje, melynek jelentősebb állomásai a következők: Gyurkovies lányok (elbeszélések, 1893), A dolovai nábob leánya (dráma, 1893), Simon Zsuzsa (regény, 1894), Három testőr ((bohózat, 1894), Napnyugati mesék (elbeszélések, 1895), Szabolcs házassága (regény, 1896), Honthy háza (dráma, 1896), Idegenek között (regény, 1900), Pogányok (történelmi regény a honfoglalás korából, 1901), Ocskay brigadéros (szinmü, 1901), Balatoni rege (színjáték, 1902), Bizánc (a legkiválóbb modern magyar tragédia, 1904), A honszerző (icgény, 1905), Lélekrablás (regény, 1906), Déryné ifjaszszony (vígjáték, 1907), A kivándorló (dráma, 1909), Szelek szárnyán (egy adriai vitorlásut leírása, 1910), A fehér páva (regény, 1911), Éva boszorkány (dráma, 1912), Napvároa (elbeszélések, 1912), Az ezredes (szinmü, 1914), A hét sváb (regény, 1916 ), Az arany hegedű (regény, 191(1), A kék róka (szinmü, 1917), Árva László király (történelmi szinmü, 1917), Tilla (szinmü, 1918), Az élet kapuja (regény, 1919), A fekete lovas (szinmü, 1919), Két arckép (essayk, 1919),, A fogyó hold (regény, 1922), A költő és a halál (szinmü, 1923), A holiosi Cupido' (szinmü, 1924), A Lanszky-motor (regény, 1926). — Szinte minden müve több kiadási ért meg, számos regénye s egyéb elbeszélő müve megjeleni német, francia, finn, angol, olasz, szerb és cseh nyelves is s színmüvei közül egyik-másik (A kék róka) külföldi színpadokon is sikert íratott. Müveivel hat izben nyert pályadijat a Magyar Tudományos Akadémián, melynek ezidöszerint igazgatótagja: háromszor nyerte el a Péczely-féle nagy pályadíja! (a Szabolcs házasságával 1896ban, a Pogányok-kal 1901-ben s a Lélekrablás-^al 1906-ban) 523