1927-1931. évi országgyűlés Kun Andor – Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. Budapest, 1932.
Felsőház - A kormányzó által élethossziglan kinevezett tagok - Concha Győző
a főrendiház örökös Ingjanak nevezíe ki. Mint táblaelnök és államtitkár, az igazságügyi adminisztráció javításé terén működöt f nagy eredménnyel. CONCHA GYŐZŐ Marcaltön, Veszprém vármegyében, 1846 február 10-én született. \ budapesti s a bécsi tudományegyetemen jogot hallgatott s tanulmányai befejeztével bárói pályára lépett. A budapesti kir. Ítélőtáblán működött, előbb mint joggyakornok, 1868-tól kezdve mint segédfoga!mázó s 1870-től 1872-ig mint fogalmazó. Ebben az esztendőben iXgyvéjffl vizsgát tett s miután a biul.t pesti tudományegyetemen magántanárrá (habilitáltatott, még ugyanebben az évben az akkor alapitott kolozsvári Ferenc József-Tudományegyetemhez nyilvános rendkivüli tanárrá nevezték ki. 1874-ben ugyancsak Kolozsvárt nyilvános rendes tanár lett, 1892 óta pedig a budapesti tudományegyetem rendes tanára. Ugy Kolozsvárt, mint Budapesten politikát adott elő, Budapesten ezidöszerint is annak a tanára: a száza deleji politikai generáció jórészt az ö konzervatív-liberális irányú tanain nevelkedett fel. Rendkívül nagy ha tása volt tudományos irodalmi munkásságának is. Főműve „Politika" cimü kétkötetes munkába (Budapest. I. kötet: Alkotmánytan, 1894., II. kötet: Közigazgatástan, 1905.). E munkája első kötetét a Magyar Tudományos Akadémia nagy dijaival, második kötetét a Sztrókay-dijjal tüntette ki. Tudományos folyóiratokba, elsősorban a Budapesti Szemlébe irt kisebb-nagyobb értekezésein kívül önállóan megjelent fontosabb munkái a következők: A közigazgatási bíráskodás az alkotmányossághoz ós az egyéni joghoz való viszonyában (Kolozsvár, 1877) ; Újkori alkotmányok (2. kötet, Kolozsvár, hsst—1888) ; Egyéni szabadság ós parlamentarizmus Angliában (Kolozsvár, 1888); A kilencvenes évek reformeszméi és előzményeik (Budapest, 1885); A rendőrség természete ás állása a szabad államban (Budapest, 1901). Egyéb irodalmi ^munkái közül a következők érdemelnék említést: A jelszavakról (1904); A saégaHHeleni fogantatás dogmája (1905); Megint jelszavakról (l'><»7); Eötvös :Í:: Ő ! :Í