1927-1931. évi országgyűlés Kun Andor – Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. Budapest, 1932.
Felsőház - Szervezetek és intézmények által választott tagok - Pokoly József dr.
Egyéb jelentősebb munkái a következők: Az indogermán hangtan mai állásáról (1893) ; A skandináv és angol irodalom története (az p]gyetemes Irodalomtörténet III. kötete gyanánt jelent meg). Kisebb-nagyobb filológiai dolgozatainak javarésze a Philológiai Közlönyben, a Nyelvtudományi Közleményekben, az Akadémia által kiadott Magyarországi német nyelvjárások cimü füzetes kiadmányban s a Német Philológiai Dolgozatok-ban jelent meg s jelenik meg ezidöszerint is. A két utóbbi folyóiratnak, valamint a Philológiai Közlönynek szerkesztője, illetve társszerkesztöje. Egyike a legkiválóbb magyar germanistáknak, akinek nevét német tudományos körökben is ismerik. A Magyar Tudományos Akadémia 1895-ben levelező, 1920-ban rendes tagjává választotta. 1906 óta a budapesti Középiskolai Tanárképző Intézet igazigatója. 1915-ben a budapesti bölcsészeti fakultás dékánja volt. A budapesti tudományegyetem bölcsészeli Icára választotta be a felsőházba. POKOLY JÓZSEF DR. Az államtudományok doktora, a debreceni in. kir. „Tisza Islván"-tudoinányegyetemen a keresztyén egyháztörténelem nyilvános rendes tanára. Született 1866-ban őrben, Szabolcs megyében. Középiskoláit Késmárkon és Sárospatakon, a református teológiát a sárospataki és debreceni akadémiákon, a jog- és államtudományi tanfolyamot, a budapesti egyetemen végezte. Néptanítói, ref. lelkészi és államtudományi oklevele van. Akadémiai tanulmánya imk befejeztével magántanítója volt gr. Tisza Lajosnak. 1894-ben geszti lelkésszé választották. Innen 1895-ben a kolozsvári újonnan szervezett ref. teológiai fakul tás ny. r. tanárának hivlák meg, s mint ilyen, a ker. egyháztörténetei a a prot. egyházjogot adta elő 1912-ig, amikor is a debreceni bölcsészeti akadémiára, az egyetemes történelem tanszékére választoltak meg. Az uj debreceni tudományegyetemre 1914-ben ugyanezen tanszékre neveztetett ki ny. r. tanárrá s ily minőségben működött 1923-ig, amidőn ugyanezen egyetem ref. hittudományi karának meghívása folytán előbbi tanszékét ezen 496