1927-1931. évi országgyűlés Kun Andor – Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. Budapest, 1932.

Felsőház - Vármegyei törvényhatóságok által választott tagok - Jankovich Béla dr.

iiúiit'i valuta átalakításáról" szóló tanulmányát, melyei a Magyar Tudományos Akadémia 1889-ben a Lévav-pályadijjal jutalmazott. Végképpen hazaiérve, sokáig hont megyei birtokán gazdálkodott; élénk részi vett vármegyéje közéletében & 1894-ben Hont megye törvényhatósági bizottságának tagja tett 1901-ben magántanárrá habilitáltatta magái, a budapesti tudo< mány egy etemen: közgazdaságtant adoitt elö; modern szellemű. alapos előadásainak sok hallgatója van. Nagy feltűnést keltett 1909-ben a bankkérdésben ttdotl véleménye, amelyre sokáig hivatkoztak a pojitikéban a közgazdaságban egyaránt. Tudományos kutató munkája mellett már korán foglalkozott politikai kérdésekkel is. A szabadelvű eszmék híve volt és rendkívül gyors és fényes politikai karriert futott meg. 1910-ben az akkor alakult nemzeti munkapárthoz csatlakozván, az Ipolysági kerületben kapóit mandátumot Már a rákövetkező év november 23-án a képviselőház egyik alelnökévé választotta s a király 1912 szeptemberében valóságos belső titkos tanácsosai sorába emelte. 1913 február 9-én vallás- és közoktatásügyi államtitkár, néhány nappal későhh. 1918 február 26-án pedig közoktatásügyi mi' niszter lett. egy a kormányban hirtelenül kitört, részleges válság megoldása során. Ezt a tisztei 1917 június haváig töltötte be, amikor a Tisza-kormánnyaM együtt ö is lemondott. Miniszterségéhez számos nevezetes közoktatásügyi reform fűződik. Érdemeinek elismeréséül a király 19it.i-ban a vaskoronarend I. osztályával s lemondása után a Lipót-rend nagykeresztjével tüntette ki. A Tisza István legbizalmasabh barátai közé tartozol) s meri a forradalmak alaii és után nem találta meg a politikai közéletben ezek megvalósítását, vonult is vissza a közszerepléstől s inkább tudományos, közgazdasági buvárlatainak szentelte idejét. Tudományod kínálásainak eredményét folyóiratokban és könyvalakban tette közzé. Főbb munkái: Utazás rndo-Kinábari (1893); Prankrélohin Indö-öhina (1893); Japanische Zustftnde (1894) : Külkereskedelem és váltóárfolyam (1894); Die Macthtverhiilinisse is Ost-Asien (1895); Aranyágió és áralakulás (1895); Indexnummer (1899); A közgazdaság módszere (1902); A határhaszon elméiele és a psyehoph} sikai alaptörvény (1908); Művelődéstörténeti párhuzam nyugat és kelet között (1911); A pénzintézetek reformja (1911); Barzahlung als Grundlage unserer Valnlapolilik (1911); Az értékelmélet mechanikai alapelvein")! (1ÍMHÍ—8); Osztrák és magvar indexszámok 18(>7— 1!M)9 (1909).; Kereskedelmi mérlegünk passzivitásáról (1913); Beitrege zur Theorie Í\*'Í< Géldes auf Grund der Erfahrungen in (len .lahren 1914—1925 (Wien. 1926); Nagyméretű ludoiná428