1927-1931. évi országgyűlés Kun Andor – Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. Budapest, 1932.
Felsőház - A Magyar Nemzeti Bank elnöke - Popovics Sándor dr.
Mikor bankkormányzó lett, a magyar közvélemény javarésze már az önálló magyar bank felállítását sürgette; ö azonban pozsonyi választóihoz intézett búcsújában (lemondott mandátumáról, amikor bankkormányzó lett), a bankközösség fenntartáea mellett foglalt állást és emlékezetes, hogy a munkapárt 1910. évi nagy választási győzelme után a magyar parlament még egyszer meghosszabbította a közös bank szabadalmát, még pedig 1917-ig. 1918 februárjáig állott az Osztrák-Magyar Bankóién. Ekkor Károly király a harmadik Wekerle-kormány pénz* ügyminiszterévó nevezte ki. A háborús viszonyok szülte óriási nehézségek folytán az államháztartás akkor már nagy bajokkal küzdött. A jegyforgalom, mely az utolsó békeévek átlagában 2.4 milliárdra rúgott, 1917. végén már 18.4 milliárdra nőtt. A korona igy elvesztette belértékének jó részét, (1917 derekán már csak 40 svájci centimes-ot ért), és az árfolyam stabilizálása természetesen már Popovitsnak sem sikerülhetett, mert a korona értékelése jórészt olyan tényezőktől függött, amelyekre aem a magyar, sem az osztrák kormány már befolyást nem gyakorolhatott. Mégis rendkívüli érdeme, hogy a valutaromlás tempóját mérsékelni tudta. (1918 eleje és szeptember 21-e között, amikor a korona értékének kerék egy harmadára esett, az árfolyam 50 és 60 svájci centimes között ingadozott.) Az összeomlás után, mint a Iháboruelötti magyar közélet oly sok nagytekintélyű vezető egyénisége, ö is visszavonult a közélettől, amelyben az alkotmányos viszonyok helyreálltával már nem is szándékozott részt venni többé. Mégis engedett az akkori kormányzat hívásának, amikor annak az ország érdekében az ö tekintélyére és szaktudására volt szüksége s előbb (1920-ban) tagságot vállalt a Neuillybe küldött magyar békedelegációban, 1921 áprilisában pedig elvállalta az akkor szervezett Magyar Állami Jegyintézet elnökségét. Tulajdonkópen ö szervezte meg meglepő gyorsan és sikeresen ezt az intézetet, mely csakhamar az időközben likvidált Osztrák Magyar Bankra emlékeztető pontossággal és szabatossággal működőit, ha deflációs politikájával az inflációs kórnak nem is tudott vége! vetni. Hogy is tudott volna, mikor a magyar állam akkoriban hetenként kb. 25 milliárd, (havonként tehát ,100 milliárd korona értékű bankjegyet vett igénybe a Jegyintézettöl, még pedig az államháztartás folyó deficitjének fedezésére, nem pedig produktív kiadásokra, melyekről akkor persze szó sem lehetett. Annál nagyobb érdeme Popovitsnak, hogy mikor a Magyar Nemzeti Bank a Népszövetség égisze alatt végrehajtott rekonstrukciós tervezet egyik első etapja gyanánt 1924 nyarán megalakult s öt a kormányzó annak elnökévé nevezte ki, most már, hogy a pénzügyi konszolidáció teltételei adva voltak s olyan tényezök380