1927-1931. évi országgyűlés Kun Andor – Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. Budapest, 1932.

Képviselőház - Apponyi Albert gróf

nak. Kimutatta, hogy a kormány nem tudhatott a írankhamisi­tók üzelmeiről s megállapította, hogy a Ház a politikai felelős­ség kérdésében mindaddig nem határozhat, mig a bíróság a ha­misítók perében ítéletet nem mondott. Alkotmányjogi állás­pontja a felsőházi vitában mondott beszédében jutott legpreg nánsabbul kifejezésre. A nemzetgyűlésen kivül való belpolitikai megnyilatkozá­sai legföképen, mondhatni szinte kizárólag, a királykéri lés kö­rül forogtak. Kezdettől fogva azon az állásponton volt, hogy „királykérdés pedig nincs, mert Magyarországnak törvényes királya van, akit vis major akadályoz abban, hogy megkoro­náztassék". A legitimitás kérdésében igen érdekesek 1925 jú­nius 21-én és 1926 június G-án mondott beszédei. Az elsőt Sigray Antal gróf körmendi beszámolóján, a másodikat Ká­rolyi József gróf székesfehérvári beszámolóján tartotta. Körmenden azt fejtegette, hogy a jogfolytonosság elve el­sősorban a legitim királysághoz való ragaszkodásban jut kife­jezésre, tehát az ősi alkotmány kultuszában, amelyből törté­nelmi tradícióink és élő jogöntudatunk integráns része gyanánt a királyhoz való hűség folyik. Kifejtette azt is, hogy a legitim királyság helyreállítása a legjobb, sőt tán egyetlen esélye a ma gyár demokráciának. A székesfehérvári beszámolónak a király­kérdés és általában a legitimista mozgalom szempontjából kü­lönösen nagy jelentősége volt, mert Károlyi József gróf éles szavakkal határolta el az úgynevezett mérsékelt legitimizmust a „harcias" legitimizmustól. Szinte azt lehetne mondani, hogy beszédének tartakna ez volt: „El Budaörstől!" Apponyi ekkor, mintegy Károlyi nyilatkozatainak kiegészítéseként, azt hang­súlyozta, hogy a legitimisták nem terveznek semmiféle akciót azért, hogy elveiket valóra váltsák. Ennek, — mondotta — csak akkor jön el az ideje, ha a nemzet exiszténciális nagy érdekei­nek veszélyeztetése nélkül lehetséges lesz. Addig meg kell te­remteni harmonikus egységfrontját mindazoknak, akik a tör­ténelmi jogfolytonosság álláspontján vannak, hogy a kellő pil­lanatban akcióra készen legyenek. Ezt a felfogását Apponyi jú­nius 12-ón a Magyar Férfiak Szentkorona Szövetségének köz­gyűlésén még pregnánsabb kifejezésekkel fogalmazta meg. Tett ezenkívül a királykérdésben még egy fontos nyilatkozatot, már az 1927 januárjában összeült országgyűlés megnyitása után, amelyben a legitimizmusnak a nemzeti királysághoz való viszo­nyát körvonalazta. „A legitim királyság hivei, — igy szólt ez a nyilatkozata — kivétel nélkül azon a közjogi állásponton van­nak, mely néhai Károly királynak Rakovszky Istvánhoz inté­zett nyilt levelében és abban a kiáltványban van lefektetve, ame­lyet Károly király első visszatérési kisérlole után a nemzethez 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom