1927-1931. évi országgyűlés Kun Andor – Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. Budapest, 1932.

Képviselőház - Apponyi Albert gróf

tenni magát. Később Apponyi, amikor kiderült, hogy a legfőbb tanács, dacára az időközben támadt jobb belátásnak, nem volt hajlandó a szerződést módosítani, lemondott nehéz tisztéről, melynek viselésével örök hálára kötelezte nemzetét. Mint emlé­kezetes, a szerződést Bénárd Ágost dr., a Huszár-kormány nép­jóléti minisztere irta alá. Időközben régi kerülete, a hűséges Jászberény, a nemzet­gyűlés tagjává választotta. Apponyi pártokon kivül maradt s a politikai életre hatást gyakorolni nem igyekezett, mégis vala­hányszor felszólalt, szavának mindig rendkívüli súlya volt, ha nézetei nem egyeztek is meg az uralkodó politikai irányzattal. 1920 őszén feltűnést keltő beszédet mondott Jászberényben, amelyben óvott a szélsőségektől, a megértés és a kiengesztelö­dés politikáját hirdette s a politika aktuális kérdéseiről a legne­mesebb liberalizmus szellemében nyilatkozott. A konszolidáció ezzel a beszéddel vette kezdetéi. Egyike volt az első nemzetgyűlés legszorgalmasabb tagjai­nak s emellett nem volt a magyar nemzet történetének akkor le­folyt válságos fejezetében olyan eseménye a közéletnek, amely­ben részt nem vett volna. Közgazdasági életünk ekkor kezdett újra lábra állni s a régi nemzetközi kapcsolatok lelujulásával sorra keletkező kamarák siettek öt elnöküknek megnyerni. Ap­ponyi pedig szivesen állt rendelkezéseié minden törekvésnek, amelyet hazája érdekében valónak látott. 1921 májusában ünnepelte hetvenötödik születésnapját s ezzel együtt közéleti tevékenységének ötvenedik évfordulóját. Ideiének e nevezetes napján rendkívül meleg, valósággal túl­áradó ünneplésnek volt tárgya. A nemzetgyűlés neki szentelte május 27-én tartott ülését. Ezen az ülésen két beszéd hangzott el csupán: Rakovszky Istvánnak, a Ház akkori elnökének üdvözlő beszéde és Apponyi nagyszert! köszönő szavai. A nemzetgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg Apponyi örök érdemeit. A rá­következő napon a Szent István-bazilikában 8 a fővárosi Vi­gadóban a kormányzó, a főváros, a hadsereg 8 az ország egész közönsége ünnepelte a „legnagyobb élő magyart'*, aki nemes egyszerűséggel és csodálatos szerénységgel köszönte meg a nem várt és nem keresed ünneplést. Budapest székesfőváros 8 a vá­rosok és községek egész sora az ünnep alkalmából díszpolgárrá választotta, Néhány héttel ;i nagyszerű ünnepségek lezajlása után Genfben járt, ahol sok sikerrel veit részi a népszövetségi társa­ságok missziójának június idején megtartott konferenciáján. A misszió egyik alelnökévé is megválasztotta. Ez alkalommal fel­ír,

Next

/
Oldalképek
Tartalom