1927-1931. évi országgyűlés Kun Andor – Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. Budapest, 1932.

Képviselőház - Gratz Gusztáv dr.

lékezetes, hogy a király még ez év októberében újra vissza­tért az országba s Szombathelyről jelentékeny haderő élén vonult Budapest felé. A magyar kormánynak a fenyegető kül­politikai helyzetben indokolt ellenállása folytán a királynak ez a kísérlete is meghiúsult. A kormány haderői s a király csapatai között október 23-án vívott ütközet az utóbbiak visz­szavonulásával végződött s még aznap este fegyverszüneti tárgyalások kezdődtek, amelyeken a kormány részéről Kánia Kálmán rendkívüli követ és Sárkány Jenő tábornok, a király kormánya részéről Gratz Gusztáv éte Lehár Antal báró tá­bornok vettek részt. A tárgyalások eredménytelenül végződ­tek s a király tanácsadóival, köztük Gratz Gusztávval,- a kö­vetkező napon Tatán a kormány fogságába esett. Az esemé­nyek most már gyorsan követték egymást. A kormány a ki­rályt kiadta az antantnak, Gratz és minisztertársai ellen pe­dig lázadási és felségsértési per indult meg, mely — miulán a bíróság a vádlottakat méig 1924 január 4-én szabadlábra he­lyezte volt — 1924 augusztusában pertörléssel ért véget. 1926-ban, részt vett a washingtoni interparlamentáris kon­ferencián, fel is szólalt itt s utána igen nagysikerű előadás­sorozatot tartott a nagyobb amerikai városokban. Azóta Gratz Gusztáv a politikai életben nem igen sze­repelt, de közgazdasági téren annál intenzivebb tevékenységet fejtelt ki. Elnöke és vezérigazgatója volt a Biedermann-féle vasul felszerelési részvénytársaságnak, amelynek jelentékeny része volt az államvasutak rekonstrukciós programmjának végrehajtásában, utóbb pedig az Egyesült Fővárosi Takarék­pénztár r.-t. elnökigazgatója lett s annak élén áll ma is. Rész­ben az ö kezdeményezésére jött létre 1925-ben az orosz szov­jetkormánnyal kötött, de életbe nem léptetett magyar-orosz kereskedelmi szerződés s az Oroszországgal való kereskedelmi kapcsolatok kiépitése körül végzett munkája révén legutóbb moszkvai magyar követként emlegettek, igaz, minden alap nélkül. Az 1926. évi általános választásokon mint kormánytú­mogató pártonkívüli jelölt kapott mandátumot a bonyhádi ke­rületben, mely Giinlher Péterrel, a szociáldemokrata párt je­löltjével szemben választolta meg több ezernyi szótöbbséggel. A Ház bizottságai közül a külügyi és pénzügyi bizottságban kapott helyet. Vezetöegyénisége a hazai németség társadalmi és kul­turmozgalmainak. Elnöke a „Deutscher Volksbildungsverein in Ungarn" cimü egyesületnek, önálló tudományos müvei a következők: Alkotmányos politika (1900), Nemzetközi jog (1905), Tisza Kálmán élete (1902), A liberalizmus (1904). 123

Next

/
Oldalképek
Tartalom