1922–1926. évi nemzetgyűlés Baján Gyula, szerk.: Parlamenti almanach 1922–1927. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Budapest, 1922.

VII. A kormány és a nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Lingauer Albin

312 niája területén elhanyagolt állapotából kiemelte. Érdemei elismeréséül a pápa 1916-ban házi főpapijává, pápai prelátussá, a király pedig 1918-ban választott püspökké nevezte ki. Most a Keresztény Kisgazda, Földmives ós Polgári párt programmjával választották meg. Tagja a közjogi , külügyi és közoktatásügyi bizottságnak. Lingauer Albin (Kőszeg, ker. ell.) 1877-ben született a györvármegyei Gönyü községben. Eóm. kath., nős, lapszerkesztő és laptulajdonos Szombathelyen, Vasvármegyében. Atyja pénzügyi tanácsos volt. Elemi és középiskoláit Győrött és Szombathelyen végezte és a budapesti tudományegyetem jogi fakultásának hallgatója volt. Még mint jogászember egy jászberényi, újság munkatársa lett, de rövidesen ismét visszajött a fővárosba és az Országos Hirlap-lioz szerződött. 1901-ben munkatársa, majd szerkesztője lett, a Vasvármegye'-nek, melynek ma is szerkesztő-kiadója. ^.898-ban hírlapi polémiába keveredett Almássy Árpáddal, akivel súlyos feltételű párbajt vívott meg. Ekkor sebesült meg a jobbarcán. A háború alatt a volhyniai, kárpáti és szerbiai frontokon küzdött. Háromízben megsebesült, és harmadik súlyos sebesülése következtében megrokkant. A III. osztályú katonai érdemkereszttel, a hadiékítménnyel és kardokkal ékesített bronz és ezüst Signum Laudis-szal, a Károly csapatkereszttel, a sebesülési érem- ' mel és a II. osztályú német vaskereszttel tüntették ki. A háború előtt tagja volt a szombathelyi Ébredés Szabadkömíves páholynak, melynek hosszú éveken át, egészen a kommün bukásáig tagia volt. A Károlyiforradalom vége felé Szombathelyen résztvett aa ellenforradalmi mozgalmakban. A kommün kitörésekor menekülnie kellett. Előbb Bécsbe ment majd Szerbiában húzta meg magát, abban a községben, melynek a háború vége felé parancsnoka volt. A szerbek, kikkel annak idején emberségesen bánt, menedéket adtak neki és kezességet vállaltak érte, amikor a szerb kormány internálni akarta. Később Szegedre ment, ahol élénk részt vett az ellenforradalmi mozgalmakban. Szegedről Lehár báró ezredeshez küldték az ausztriai Feldbachba. honnan Lehár báró csapataival együtt vonult be