1922–1926. évi nemzetgyűlés Baján Gyula, szerk.: Parlamenti almanach 1922–1927. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Budapest, 1922.

VII. A kormány és a nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Dr. Endre Zsigmond

228 a havasi román lázadókkal szemben két hónapon keresztül megvédte a magyar vidékeket. A románok emiatt elfogatóparancsot adtak ki ellene úgy, hogy menekülnie kellett. A forradalom alatt nem teljesített közszolgálatot. A kommunizmus alatt Aradon tartózkodott s az első ellenforradalmi kormányban mint a miniszterelnökség sajtó- és elnöki osztályvezetője működött. Ugyanebben a minőségben ment át Szegedre, ahol Károlyi Gyula lemondása után a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetését vette át. A kommün bukása után a külügyminisztérium részéről a siófoki vezérkarhoz osztották be, ahol a külpolitikai osztálynak vezetője lett. Mikor a fővezérség feljött Budapestre, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetését vette át, gróf Teleki Pál miniszterelnöksége idején pedig a miniszterelnökség sajtófőnöke lett. A dorozsmai kerület választotta meg a Keresztény Kisgazda, Földmíves és Polgári Párt programmjával, 2100 szavazattal Óhegyi Lajos (Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti) 365 szavazatával szemben. A nemzetgyűlésen főleg külügyi kérdésekkel és a földreform végrehajtásának ügyével kíván foglalkozni. Dr. Endre Zsigmond (Kiskunmajsa, kp.) 1865-ben született Kiskunfélegyházán. Róm, kath., nős, földbirtokos, nyugalmazott főszolgabíró. Atyja nádori táblabíró és földbirtokos volt. Elemi iskoláit Kiskunfélegyházán, középiskoláit Székesfehérvárott és Nagyszombatban végezte, a jogot Budapesten és Kolozsvárott hallgatta és itt avatták jogi- és államtudományi doktorrá. Harminc év óta tagja Pestvármegye törvényhatósági bizottságának és húsz éve tagja Kiskunfélegyháza községi képviselőtestületnek, 1906-ban részt vett a* nemzeti ellentállásban (Rudnay Béla főispán-kormánybiztos ellen) és nyugdíj nélkül mondott le állásáról. Az októberi forradalom kitörésekor letartóztatták és csak erélyes fellépése adta vissza szabadságát. A kommün kitörésekor ismét letartóztatták és túszként Budapestre hozták, ahol fogságba vetették és embertelen kegyetlenséggel kínozták. Csak közel a kommün bukása előtt szabadult ki a fogságból. Része volt a nyugatmagyarországi felkelésben. Hazafisága a felkelők sorába vitte