1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Horváth Zoltán

90 lett menekülnie a fővárosból, a kommün bukása után pedig

1 átvette az intézet reorganizálását és az n.j érában igen. tevékeny szerepet játszott. Vezetése alatt kapcsolódott bele az O. K. H. az állami funkciókba, a bankjegyfelülbélyegzósi műveletbe, az államkölcsönök nosztrifikálásának keresztülvitelébe és a gabonaakcióba. Főleg* a szövetkezetek pénzügyi és közgazdasági kifejlesztésén dolgozott és e téren külföldön is elismert nevet szerzett. Mint az intézet vezérigazgatója minden erejével arra törekedett, hogy a hitel szövetkezetok utján az agrárlakosság belekapcsolódjék a közgazdasági életbe és a vidéki hitelszövetkezetek a központtal egészséges vérkeringésben legyenek. A pénzintézeti központról szóló törvényjavaslat, valamint a szövetkezeti törvény előkészít égében jelentős része volt A földbirtokreform kérdésével állandóan foglalkozik és mint földbirtokpolitikai bírónak a Földbirtokrendező Bíróság tanácsában aktív szerepe van a földbirtokpolitikai természetű vitás kérdések eldöntésében. Több pénzügyi és közgazdasági vonatkozású előadást tartott Budapesten tudományos és közgazdasági társaságokban és számos essay-t is irt. Utóbbi időben főleg a falusi kislakások építésének kérdése foglalkoztatja, a földbérlő szövetkezetek kifejlesztésén és megerősítésén kívül. A keresztény éra alatt számos uj vállalkozás megalapításában vett részt. Érdemei jutalmául a törökszentmiklósi kerületben jelölte hivatalosan az cr/ysé(/espárt és a kerület egyhangúlag választotta meg. Horváth Zoltán (Kiskunfélegyházai kerület.) 1880 december 20-án született Újvidéken. Szülővárosában és Budapesten elvégezvén a középiskolákat, a JOÍTÍ pályára lépett s a budapesti egyetemen doktori diplomát, 1906-ban pedig

1 ügyvédi oklevelet nyert. Rövid ideig bírósági jegyző volt, nem sokkal később azonban Kiskunfélegyházán ügyvédi irodát nyitott. Azóta ig*en élénk részt vesz a város közéletében. Tiszteletbeli városi tanácsnok s a város képviselőtestületének tagja. 1910-ben beválasztották Pest vármegye törvényhatósági bizottságába s annak azóta állandóan tagja. A háború alatt „százados-hadbirói minőségben teljesített katonai szolgálatot, a forradalom kitörése után pedig Kiskunfélegyháza nemzeti tanácsa elnökévé választotta. Ezirányu működésével jelentékeny mértékben jrárult: hozzá ahhoz, hogy városában sikerült a személy- és vagyonbiztonságot megőrizni s azt minden kilencestől megóvni. A m-oletáruralom alatt előbb a budapesti Margit-körúti fog# házban, majd a rákospalotai leány-javitóintézetben volt a* kommunisták foglya. A kommün bukása után nagy buzera*°ráiriál vett részt a rend helyreállítására irányuló munkálatokban s tekintélyes része van abban, hogy a város közigazgatása^ rövid idő alatt visszaterelődött rendes menetébe. A függetlenségi eszméknek régi harcosa. Már Í910-ben próbálkozott az országos politikába bekapcsolódni s a szeg-