1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Gaal Gaszton

67 1897-ig', majd utóbb újra 1898—1900-ig-. Közben egy évig* balatonboglári családi birtokát kezelte. 1898 január 29-én megnősült, nőül vévén Ötvös-Kónyiban (Somogym.) chernelházi Chernél Jozefinet, néhai Chernél Olivér, csabrendeki (Zalám.) földbirtokos és báró Riefel Eóza leányát. 1900—1902 Keszthelyen s Révfülöpön (Zalám.) lakott és gazdálkodott. 1902-ben testvérbátyjával megosztozván, vette át végleg balatonbpglári családi birtokát s azóta itt gazdálkodik. Élénk részt vett a községi és megyei közéletben, valamint az 1905 és 1906 évek nagy nemzeti küzdelmeiben, mint az ellenálló és intéző bizottságok tagja. 1906 májusában a lengyeltóti kerület függetlenségi és 48-as programmal egyhangúlag országgyűlési képviselőjévé választotta. 1908-ban a kvóta felemelése miatt mandátumáról lemondván, a kerület másodízben is egyhangúlag megválasztotta. 1908-ban özveggyé lett, váratlanul vesztvén el egy vakbéloperáció következtében fiatal feleségét. Az 1910-iki választásokon nem lépett fel újra. A proletárdiktatúra alatt balatonbogiári birtokát állami tulajdonba vették. Megkínálták ugyan birtoka kezelésével, de azt visszautasította s a részére tulajdonul visszahagyott négy holdas konybakertjében dolgozott 1919. évi március hó 28-tól május 3-ig. Ekkor el akarták fogatni, de május 4-én elmenekült s egy ideig Somogyban, azután Zalában bujdosott egészen a diktatúra bukásáig. Augusztus közepén került ismét haza. 1919 szept. elején a Friedrich-kormány felszólította a Somogy-Tolna Baranya vármegyékben felállított kerületi kormánybiztosság elvállalására. Szept. 10-én foglalta el hivatalát. Majd később, a somogymegyei főispán-kormány biztosság megürülvén, kerületi kormánybiztosi állása mellett a somogyi főispáni teendők végzésévei is megbízták. Ilyen minőségben működött 1920 januárjáig, amikor a lengyeltóti kerület, mint a kisgazdapárt jelöltjét, egyhangúlag nemzetgyűlési képviselőnek választotta meg. Egyike volt az első nemzetgyűlés legnagyobb tekintélyű tagjainak s ennek, valamint szigorú, puritán életfelfogásának köszönhette, hogy Rakovszky Istvánnak, a nemzetgyűlés első elnökének lemondása után (1921 július 30-án) a Ház egyhangúlag őt emelte ebbe a nagyfontosságú és diszes közjogi méltóságba. Mint elnököt szigorú pártatlanság jellemezte. Mindig az objektiv igazságot kereste és készséggel látta be s tette jóvá, ha tévedett. 1922 január 20-án éles konfliktusa támadt Beniczky Ödönnel. Ugyands a nemzetgyűlés akkoriban a költségvetési provizóriumot tárgyalta. Azon az emlékezetes napon az elnöklő Bottlik József megvonta a szót Szilágyi Lajostól. Ebből nagy vihar támadt, amelynek során Gaal Gaszton, aki az izgalom tetőpontján lépett be a terembe, összeszólalkozott. Beniczkyvel. Az összeszólalkozásból dulakodás keletkezett. Gaal Gaszton másnap lemondott az elnökségről, ily módon vonván le a kínos incidens következményeit s még ugyanaznap párbajt vívott Beniczkyvel, akivel nyomban a párviadal után, amelyben j|obb kezefején könnyen megsérült, kibékült. A Ház azonban ragaszkodott hozzá és néhány nap múlva,