1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A kormány nem nemzetgyülési képviselő tagjai - Daruváry Géza dr.

207 király másodosztályú katonai érdemkereszttel tüntette ki s a török szultán részéről is magas kitüntetésben részesült. A forradalom idején Bartha, akkori hadügyminiszter felkérésére a főparancsnokságot vállalta el, de azzal a feltétellel, hogy módjában lesz egy 4—5000 főnyi tiszti alakulatot felállítania, melyből a katonatanács teljesen ki legyen zárva. Bartha helyeselte ezt a tervet és ki is bocsátotta az általa sugalmazott rendeletet, de Barthának éppen ezért távoznia kellett és távozásával meghiúsult a tiszti karhatalom felállításának terve is. Belicska a hadügyminiszterrel együtt távozott. A kommün alatt Szegeden tagja volt az ellenforradalmi kormánynak, melynek, mikor Horthy Miklós a fővezérietet vette át, hadügyminisztere lett. A nemzeti hadseregnek Budapestre történt bevonulása után félreállott egészerh addig, mig 1920 decemberében a kormányzó honvédelmi miniszterré nevezte ki. Mint honvédelmi miniszternek az ő müve a hadsereg- átszervezése, a tiszti kérdés megoldása és nem csekély része van a költségvetés rendezésében is. A csendőrség és rendőrség reorganizációja nagyrészben az ő nevéhez fűződik, hasonlóképen a folyam- és vámőrség felállítása is. Bár a nemzetgyűlésben nem volt és ma sincs mandátuma, egyik legnépszerűbb tagja a magyar parlamentnek. Daruváry Géza dr. M. kir. igazságügyi miniszter. Daruvári Daruváry Géza dr. 186G január 12-én, Budapesten született. Édesapja Daruváry Alajos a kir. Curia másodelnöké s magyar országgyűlés főrendiházának alelnöke volt. Középiskolai tanulmányait Besztercebányán s a budapesti tanárképző főgimnáziumban elvégezve, a lipcsei s a budapesti tudományegyetemen jogot hallgatott. A budapesti egyetemen 1890-ben a jog- és államtudományok tudorává avatták. Közben 1886/87-ben leszolgálta önkéntesi évét a 13. sz. cs. és kir. közös huszárezredben s 1887-ben a 7. sz. huszárezred tartalékos hadnagyává neveztetett ki. Az igazságügyek szolgálatába lépve, 1890-ben joggyakornok lett a budapesti törvényszéknél, ahonnan 1891-ben berendelték az igazságügyminisztériumba. Ott szolgált 1803-ig, amikor pályát változtatott: másfélévi konzuli próbaszolgálat után, melyet Génuában és Marseillesben töltött, 1894-ben konzuli vizsgát tett Odesszában, Szófiában, Skutariban, Belgrádban, Szalonikiberi szolgált mint alkonzul 1895-től 1900-ig s konzuli minőségben Kiewben. Amsterdam és a Majna melletti Frankfurtban 1905-ig, amikor Ö Felsége Ferenc József király kabinetirodájában a magyar osztály vezetésével bizták meg. Enmek a nagyfontosságú hivatalnak állott az élén egész 1916 végéig, amikor Károly király Ö Felsége trónralépte után nyugalomba vonult. Közben a király 1905-ben m. kir. udvari tanácsossá s 1912-ben valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki, 1906-ban a Lipót-rend lovagkeresztjével s 1913-ban a Ferenc József-rend nagykeresztjével tüntette ki. A Bethlen-kormány