1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Vázsonyi Vilmos dr.

194 Országgyűlési képviselővé először 1901-beu választották meg, a budapesti terézvárosi kerületben, óriási többséggel. Ekkor szervezte meg az országos demokrata pártot, amelynek ekkor nemcsak Budapesten, hanem Miskolcon, Békéscsabán, Temesváron, Pozsonyban, Sopronban, Kaposvárott és Nagyváradon is voltak szervezetei. A képviselőházban tevékeny részt vett az ellenzék mozgalmaiban, ugy, hogy 1901-ben, miután egy két nap és két éjjelen át tartó választási harcban az akkori kereskedelemügyi miniszterrel, Hieronymi Károllyal. szemben másodizben mandátumhoz jutott, az , egyesült ellenzék vezérlőbizottságának tagjává választották. A koaliciós kormánnyal azonban a választójog kérdése miatt csakhamar ellentétbe került, a községi választásoknál megbuktatta a kormánypártot és egy nagy községi demokrata és polgári többséget szervezett. Ezalatt az idő alatt, valamint a koaliciós kormány bukása után legnagyobbrészt a városházán fejtett ki működést. A Khuen-Hédervárykorinány lemondása után az adókérdésben szembekerült a kormánnyal, nagy országos mozgalmat szervezett és indítványára Budapest törvényhatósága a kormánynak bizalmatlanságot szavazott. Legnagyobb része volt a Lukács-kormány elbuktatásában, mert mint Désy Zoltán védője a per sikeres eredményével kíényszeritetto Lukács Lászlót lemondásra. Ezért az eredményért az egyesült ellenzék nagyszabású ünneplésben részesítette. Ez időtől fogva annak ismét egyik vezére lett és a kormány ellen vivott harcban számos akcióban vett részt. Beszédei főleg a demokratikus választójogot, a nemzeti irányú hadseregreformot szolgálták, ezenfelül adóügyi és jogi tárgyú beszédeket tartott, valamint előljárt a korrupció elleni küzdelemben. A háború kitörése után eleinte alig vett részt a parlament vitáiban, minthogy az ultimátum politikáját nem helyeselte. Későhb közélelmezési és közgazdasági kérdésekkel foglalkozott. Mikor aztán Rakovszky István meginditotta a mozgalmat a harcosok választójogáért, e mozgalom élére állott és 3917-ben elnöke volt annak a bizottságnak, amely az óriás méretű budapesti választójogi gyűlést rendezte. Minthogy a király a választójog kérdésében a széleskörű reform mellett nyilatkozott, Tisza István kormánya lemondott és Esterházy Móric gróf alakitott kormányt. Ebben a kabinetben ő az igazságügyminiszteri tárcát vállalta. Első feladatának tekintette a birák anyagi helyzetének megjavítását. Amidőn Esterházy Móric két hónapig tartó miniszterelnöksége után betegség okából távozni kényszerült, Wekerle Sándor kormányában mint választójogi miniszter, majd később ismét mint igazságügyminiszter vállalt tárcát. Mint választójogi miniszter ő készitette el a választójogi reform javaslatát, mint igazságügyminiszter kemény kézzel igyekezett a bolsevizmusnak már jelentős mozgolódásait elfojtani. Ekkor tartotta ismeretes beszédét a bolsevizmus ellen, amely miatt sok támadásban volt része, mert ekkor még a bolsevizmus emlegetését képzelgésnek tartották. Mint igazságügy-