1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Ugron Gábor dr.

186 mérnöki oklevél megszerzéso után állami szolgálatba lépett. Budapesten, Szombathelyen, Szat maron, Nagybányái'i, Szegeden és Kolozsváron működött mint birtokrendezést teljesítő mérnöki hivatal vezetője. Élénk szakirodalmi munkásságot fejtett ki. Nevezetesebb munkái: Magyarország és Horvátország közötti országhatár rendezése, A Fertő-tó lecsapolása. A Magyar Mérmök- és Épitészegyletben tartott számtalan előadása közül különösen a magyarországi birtokrendezés revíziójáról, az arányosításról, a legelő elkülönítési eljárás revíziójáról tartott előadásai keltettek figyelmet. Az Erdélyi .Jogügyi Közlöny birtokrendezési rovatának állandó vezetője volt. 1896—97-ben önkéntesi évét szolgálta a szegedi 5. honvéd gyalogezredbem A háború alatt mint katona-mérnök teljesített szolgálatot. Az Apáthy főkormánybiztosság birtokpolitikai osztályának vezetője volt. 1918-ban a bukaresti békeszerződlés szerinti határrendezést vezette mint a hadsereg-főparancsnoksághoz beosztott katonai mérnök. Az első nemzetgyűlésen a tiszántúli választások alkalmával a szeghalmi kerület pót.választáson nagy többséggel választotta kisgazdapárti képviselőjévé. A nemzetgyűlésen számos alkalommal szólalt fel és több gazdasági természetű törvényjavaslat előadója volt. Az ingatlan vagyonváltság törvényjavaslat benyújtását megelőző tárgyalásokon figyelmet keltett tervezetet dolgozott ki s a javaslat bizottsági tárgyalásain tevékeny részt vett. A második r.emzetígyülési választáson egyhangúlag nyerte el a szeghalmi kerület mandátumát egységespárti programmal, amelyhez a párt megalakulásakor csatlakozott. Ugrón Gábor dr. (Budapest, II. (északi) kerület.) Marosvásárhelyen született 1880 január 8-án- A budapesti piaristák gimnáziumában nevelkedett, egyetemi tanulmányait a lipcsei, genfi és budapesti egyetemeken végezte. A budapesti egyetem 1901-ben államtudományi doktorrá avatta. Tanulmányai befejeztével közigazgatási pályára lépett. Szolgabirája, majd főbirája volt Maros-Torda vármegyének, 1906-ban pedig Ugocsa vármegye főispánja lett. 1907-ben a király Maros-Torda vármegve és Marosvásárhely sa. kir. város főispánjává nevezte ki. 1910-ben, a munkapárt választási győzelme után, lemondott mindhárom főispánság'áról. 1913-ban belépett az Andrássy Gyula gróf vezetése alatt, álló alkotmánypártba s ennek egyik vezető egyénisége, egyideig igazgatója is volt. 1915-ben a Désy Zoltán hősi halálával megüresedett marosvásárhelyi II. kerület képviselőnek választotta. 1917-ben, Tisza István bukása után, nagy szerep jutott neki a kibontakozás terén s a király június közepén belügyminiszternek nevezte ki. Ezt az állását megtartotta a Wekerle-kormányban is, egészen 1918 január veséig. 1918 márciusában Erdély királyi biztosa lett, de már júniusban lemondott, mert ellenzékbe ment Wekerle kormányával szem-