1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Apponyi Albert gróf

tok felujulásával sorra keletkező kamarák siettek Őt elnöküknek megnyerni. Apponyi pedig szívesen állt rendelkezéséce minden törekvésnek, amelyet hazája értlekében valónak látott. 1921 májusában ünnepelte hetvenötödik születésnapját s ezzel együtt közéleti tevékenységének ötvenedik évfordulóját. Életének e nevezetes napján rendkívül meleg, valósággal túláradó ünneplésnek volt tárgya. A nemzetgyűlés neki szentelte május 27-én tartott ülését. Ezen az ülésen két beszéd hangzott el csupán: Rakovszky Istvánnak, a Ház akkori elnökének üdvözlő beszéde és Apponyi nagyszerű köszönő szavai. A nemzetgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg Apponyi örök érdemeit. A rákövetkező napon a Szent István bazilikában s a fővárosi Vigadóban a kormányzó, a főváros, a hadsereg s az ország egész közönsége ünnepelte a „legnagyobb élő magyart", aki nemes egyszerűséggel és csodálatos szerénységgel köszönte meg a nem várt és nem keresett ünneplést. Budapest székesfőváros s a városok és községek egész sora az ünnep alkalmából díszpolgárrá választotta. Néhány héttel a nagyszerű ünnepségek lezajlása után Genfben járt, ahol sok sikerrel vett részt a népszövetségi társaságok missziójának június elején megtartott konferenciáján. A misszió egyik alelnökévé is megválasztotta. Ez alkalommal felkereste Hertensteinban Ö Felségét, Károly királyt, aki akkor az aranygyapjas-rend lovagjává nevezte ki. ő Felsége megjelenése Magyarországban október 20-áil váratlanul érte Apponyit, aki a- király szándékaiba — sajnálatos módon — nem volt beavatva. Október 23-án, szombaton, fontos tanácskozása volt Bethlen István miniszterelnökkel, aki őt magához kérette. A tanácskozás tartalma eleddig nem vált ismertté, maga Apponyi csak egy izhen célzott rá a nemzetgyűlésben mondott egyik beszédében, amikor tanúságot tett arról a lelkiismereti tusáról, mely a, miniszterelnök lelkében ama, válságos napok alatt végbement. Ö Felségével nem is találkozott, csak november 1-én Tihanyban, ahová. Szécsen Miklós gróf, volt vatikáni nagykövetünk társaságában a kormány engedélyével utazott. Ez a találkozás, valamint a rövid néhány nap alatt lejátszódott tragédia megrendítő hatással volt Apponyira s akkoriban politikai körökben beszélték is, hogy az események hatása alatt lemond mandátumáról és visszavonul a közélettől. Ez azonban szerencsére nem történt meg, ellenkezőleg: teljes energiával a detronizációs javaslat ellen fordult s a nemzetgyűlésen november 3-án mondott nagy beszédében a leghevesebben tiltakozott a királynak az ellenség kezére való kiszolgáltatása ellen. Beszedő végén felolvasta a legitimisták deklarációját, amely szerint a trónfosztó javaslat szakítást jelent az ősi alkotmánnyal. Az 1920:1. t.-c. olyan értelmezése, mondta a deklaráció, hogy az feljogosítja a nemzetgyűlést a trónfosztásra is, a jog terének elhagyását s a forradalmi térre lépést jelenti, miért is az ilyen jogalkotás hatálytalan. A deklaráció felolvasása után Apponyi a legitimista érzelmű 2*