1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Szabó István

168 szabad ideje. A falusi egyhangúság és tanulási vágy nem hagyta nyugton, megszökött a szülői háztól, Békésen beállott egy asztalosmesterhez tanoncnak. 3 óv múlva, fölszabadulásakor, a budapesti asztalosok szakegyletének tagjai sorába lépett és ettől az időtől kezdve hive a szocialista eszméknek. Fiatalabb korában sokáig a külföldet járta, majd idehaza az ország különféle városaiban, és Budapesten dolgozott. A szocialista agitáció és a szakszervezeti mozgalomban kifejtett tevékenysége miatt, különösen- a vidéki városokban, sokszor került összeütközésbe a hatóságokkal. A famunkások országos szervezőbizottsága 1908-ban szabadszervezeti tisztviselőnek alkalmazta, majd 1í)16-ban a Magyarországi Famunkások Szövetségéhez került és most is ott van alkalmazásban mint titkár. A Famunkások Országos Szövetségének Központi vezetőségének tagja. A Népszava kiadója. Tagja volt a Budapesti Kerületi Pénztár igazgatóságának, valamint az Országos Munkásbiztositó Pénztár felügyelőbizottságának. Mint munkaügyi és népjóléti miniszter tagja volt a kommün bukása után a Peidl-kormánynak. Az 1919-iki pártkongresszus beválasztotta a pártvezetőségbe. A budapestkörnyéki lajstromos kerület második szociáldemokrata mandátumával tagja a nemzetgyűlésnek. Szabó István (nagyatádi) (Nagyatádi kerület.) Erdőcsokonyán, Somogy vármegyében született, 1863ban, szegény földmives szülőktől. Ott járta végig az elemi népiskola hat osztályát. 1883-ban katona lett, a kaposvári 44. számú gyalogezred Budapesten állomásozó zászlóaljában. Leszolgálta a három esztendejét, aztán mint szakaszvezetőt szabadságolták. Mig a közélet szinterén meg nem jelent, hogy aztán Magvarország legválságosabb korszakában magas polcra emelkedjék, ugy folyt le az élete, mint minden szegény földmives emberé. Volt arató, részes cséplő, napszámos, fuvaros, árokhányó, erdei munkás, munkált feles földeket, réteket, szolgált robotot, volt uradalmi cseléd, — s nehéz munkájával sikerült kis birtokát tehermentessé tennie s némileg még is gyarapítania. 1900-ban kezdett foglalkozni közüeyekkel, egyelőre persze a falu szűk világában. Volt tűzoltóparancsnok, olvasóköri pénztáros, hitelszövetkezeti i.'razg^tópáo'i ta'r. község? elöljáró, fogyasztási adókezelő, községi biró s 1904-ben Somogy vármegye törvényhatósági bizottságának tagja lett. Közben sokat tanult, olvasott s hogy tapasztalataiból azt az eredményt szűrte le, hogy a kissrazdatáysadaJom csak a szervezettség erejével biztositHatja macának boldogulásának feltételeit, most már minden fölös ideiét osztályostársai szervezésének szentelte. Fáradhatatlanul járt-kelt, agitált és Somogy vármecrye kongregációin is erélyesen száll sikra a kisbirtokosok érdekeiért s 19f>6-ban megalapította a snmogymegyei kisbirtokosok egvesületét, melynek aztán elnökévé választották. Két évvel utóbb