1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.
A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Lovász János - Lukács György dr.
117 minisztérium által a képviselőház elé terjeszetett javaslatok előkészítésére esett. E tekintetben különösen az egyházpolitikai reformjavaslatok érdemelnek említést. 1895-ben az újonnan felállított állami anyakönyvi osztály élére került. E minőségében az állami anyakönyvek berendezése és a polgári házasság intézményének életbeléptetése volt a feladata s az ö érdeme, hogy a reform ezen része minden zökkenő nélkül átment, az életbe. 1897-ben a király a Bánffy-kormány előterjesztésére Békés vármegye főispánjává, 1910-ben pedig Hódmezővásárhely város főispánjává nevezte ki s ezt a kettős méltóságát mindaddig megtartotta, amig a király 1905-ben vallás- és közoktatásügyi miniszterré nevezte ki. Mint főispán sokat foglalkozott az agrárszocializmus kérdésével, mely akkoriban Békés vármegye egyik legégetőbb problémája volt s tevékenysége főképen arra irányult, hogy a mezőgazdasági munkásnépnek munkaalkalmakat teremtsen, ami azért volt rendkívül fontos, mert a már korábban megkezdett vízrendezési munkálatok befejeztetvén, a vármegye lakosságának jelentős részét tevő kubikusok munka nélkül maradtak. Emellett nagy súlyt fektetett a vármegye közegészségi ügyeire. A gyulai kórház nagystílű fejlődése éa népszanatórium felállítása az ő nevéhez fűződik; a népszanatórium szegénysorsu tüdőbetegek részére létesült s rendkívüli áldásos működést fejt ki ma. is. Nem hanyagolta el a kulturális életet sem. Főispánsága alatt épült fel u gyulai szinkör, a gyulai főgimnázium s több más^ iskola. Orosházán, Gyulán s Hódmezővásárhelyen ipari kiállításokat rendezett. Békésen nagyszabású kenderáztató telepet létesitett s jelentékeny része volt több nagy iparvállalatnak a vármegyében való megtelepedésében. 1905-ben a Fejérvárykormánybaii közoktatásügyi miniszter lett s az volt 190(1 márciusáig, az országgyűlésnek 1906 februárjában történt feloszlatásáig. Mint kultuszminiszter kizárólag resszortügyekkel foglalkozott. Törvényjavaslatokat készített a népoktatás s az egyetemi oktatás, valamint az alapítványi birtokok kezelésének reformjáról, a középiskolák kérdésében pedig nagyszabású ankét megtartásával járult hozzá az eszmék tisztázásához. Minisztersége alatt vitte keresztül a magyar nyelv intenzivebb oktatását a nemzetiségi vidékeken, az érettségi vizsga egyszerűsítését, a baptista felekezet elismertetését s ő szabályozta az ortodox zsidó hitközségek jogviszonyait, A Eáth György-múzeum állami tulajdonba vétele is minisztersége alatt történt. Nagy érdeme, hogy az iskolákat a tuberkulózis és az alkoholizmus elleni védekezés szolgálatába állította. 1906 óta társadalmi téren munkálkodik s különösen mint az általa alapított József kir. herceg Szanatóriumegyesület elnöke fejtett ki áldásos tevékenységet, Debreczenben és Gyulán szanatóriumokat létesített s különböző városokban tizennégy tüdőbeteg-dispeiisairet állított fel. Gyula városa 1910-ben munkapárti programmal képviselőjévé választotta. Tagja volt az utolsó képviselőház
