1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Klárik Ferenc

107 volt. Iskolái elvégzése után Békéscsabán előbb a géplakatos-, később a lakatosmcsterséget tanulta, de négyévi lanonckodás után egészségi okokból föl kellett hagynia ezzel a mesterséggel is és ekkor visszament Körösladányra, ahol megtanulta a szabómesterséget. Amikor fölszabadult, Aradra, majd Budapestre került. A munkásmozgalomban csaknem fölszabadulása, óta vesz részt. A Magyarországi Szabómunkások és Munkásnők Szakegyesülete megalakulása alkalmával előbb országos levelezőnek választotta meg, később 1903-ban pedig mint központi titkárt alkalmazta, ahol ebben a minőségben működik ezidőszerint is. Az 1901-ben megtartott szakszervezeti kongresszus a Magyarországi Szakszervezeti Tanács tagjává választotta, s a testületnek jelenleg is tagja. Mint ilyen n.unkásbiztositási, egyesülési ós gyülekezési kérdések előadójaként szerepelt. Az Országos Munkásbetegsegélyzö és Balesetbiztosító Pénztárnak megalakulásától kezdve igazgalósági ós elnökségi tagja volt egészen addig, ómig a forradalom után az intézmény autonómiáját meg nem szüntették. 1906 óta az Általános Fogyasztási Szövetkezet igazgatóságának is tagja. 1917-ben a szociáldemokrata párt központi ellenőrző bizottságának s a központi pártvezetőséanek is tagjává választották. A szakszervezeti mozgalom egyik vezetőembere. A budapesti déli (III.) kerületben került be a nemzetgyűlésbe a szociáldemokratapárt listájával. Klárik Ferenc (Salgótarjáni kerület.) Született 1869-ben Révkomáromban. Iskoláinak elvégzése után édesatyja, műhelyében az asztalosmesterséget tanulta. Tizenötéves korában árvaságra jutott és mindenkitől elhagyatva, vándorolta be az országot. Sok szenvedésen ment keresztül vándorlásaiban s legnagyobbrészt kolduskenyeren élt. Huszonhároméves korában lépett be a szociáldemokrata pártba. Huszonöt esztendővel ezelőtt választották meg a pártvezetőségbe, amelynek ma is tagja. Ez idő alatt nagy munkát végzett; mint agitátor bejárta az egész országot. Pártja küzdelmeiben mindig az első sorban vett részt s az államhatalommal is gyakran szembetalálta magát. Különbözői szabadságvesztésbüntetés cimén egy esztendőt töltött államfogházhan. A pártmozgalmon kivül a szakszervezeti mozgalomban is résztvett. Amikor pártvezetőségi tag lett, abban az esztendőben választották meg az asztalosszervezet titkárának. 1898. évben az Általános Munkásbetegsegélyzö Pénztár tisztviselője lett. Húsz esztendeig szolgálta a ínunkásbiztositás ügyét. Az átszervezett kerületi munkásbiztositó pénztar titkárrá választotta, a proletárdiktatúra bukása után távoznia kellett ez állásából. A Famunkásszövetség alakuló közgyűlése (1904) elnökké választotta. Ezt a tisztséget szaktársai bizalmából ma. is viseli. Számos munkásintézménynek volt kiváló vezető tagja. Az Általános-Fogyasztási Szövetkezet legutóbbi közgyüléso beválasztotta az igaz-