1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.

A kormánynak azok a tagjai, akik nem nemzetgyülési képviselők - Gróf Ráday Gedeon

171 Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete élére állott és azt nagy sikerrel szervezte meg. A Friedrich-kormány több izben megkínálta a pénzügyminiszterséggel, melyet azonban nem fogadott el. Az 1920-iki nemzetgyűlési választások alkalmával pártonkívüli programmal lépett fel a főváros XI. választókerületében, azonban kisebbségben maradt. Ugyanakkor a kormány és a gazdasági érdekképviseletek megbízásából a magyar békeküldöttség tagjává lett és mint ilyen részt vett a neuillyi tárgyalásokon. Ebbeli munkásságát több hírlapi cikkben ismertette, melyek „Lesz-e béke ? cimen külön füzetben is megjelentek. 1920 februárban a Kisfaludy Társaság gróf Tisza István helyére rendestaggá, májusban pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező taggá választotta meg. Első minőségében október 6-án tartotta székfoglalóját, melyen „A magyar éjszaka" cimü rendkívüli sikerű tanulmányát mutatta be. 1920 december 17-én a kormányzó a második Telekikormány pénzügyminiszterévé nevezte ki. A nemzetgyűlés meleg szimpátiával fogadta s bemutatkozó beszéde alkalmával tüntető lelkesedéssel ünnepelte. Azóta a közvélemény és a nemzetgyűlés lelkes támogatásával folytatja nagyszabású pénzügyi politikáját, melynek hire a külfödre is eljutott s ott is nagy elismerésével találkozott. Angliában és Amerikában különös figyelemmel kisérik működését s több nagy amerikai egyetem már is meghívta, hogy rendszeréről- Amerikában tartson előadást. Ha nagy műve sikerül, amiben az egész világ, amelyre szuggesztív erejével oly nagy hatást gyakorolt, rendületlenül bízik, ugy a nemzet pénzügyi megváltójának kell, hogy tekintse. Gróf Ráday Gedeon, m. kir. belügyminiszter. Budapesten született 1872-ben. Középiskolai tanulmányait a teréziánumi akadémián befejezve, a bécsi tudományegyetem hallgatója volt. Bécsben jogtudományi vizsgát, a budapesti tudományegyetemen, amelynek utóbb hallgatója lett, államvizsgát tett. 1894-ben közigazgatási gyakornok lett Pest vármegyében, amelynek a következő évig mint gyakornok, majd pedig mint szolgabíró állott a szolgálatában. Ezután birtokán gazdálkodott 1910-ig,amikor a király Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánjává nevezte ki. Ebben a méltóságában marad 1917-ig, amikor bevonult csapattestéhez, a hetedik huszárezredhez. Az összeomlás után újra visszavonult birtokára s ott gazdálkodott, amig a proletárdiktatúra második napján le nem tartóztatták. Hetekig volt az aszódi javítóintézetben á vörösök foglya.