1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Csizmadia Sándor

83 Csizmadia Sándor. (Orosháza.) (önéletrajz.) 1871 március 10-én születtem a sámsoni (most Vásárhely-Kutas) állomásnál, hol apám vasúti őr volt. Négy elemi osztályt végeztem Orosházán. Ezután voltam lóhajtó gyerek a szérűben nagy szántáskor, majd nyári betyár (summás), béres, részes, falverő, napszámos. Már gyerekkoromban nagyon szerettem olvasni, sőt verseket is irtam, bár akkor még egy költőt sem ismertem, sem a költészet szabályait. Egy kötetem még most is megvan abból az időből, mondhatom, a benne levő versek nem érnek semmit sem. 1889-ben, tizennyolcéves koromban önként beálltam katonának. A 101-ik gyalogezredben szolgáltam Békéscsabán három esztendeig. Többre vittem, mint Petőfi, ki tudvalevőleg a közösöknél közember maradt, mig én egész a káplárságig emelkedtem. Miután a három esztendőt leszolgáltam, megint napszámos lettem otthon, Orosházán. Egy évre rá megnősültem, elvettem a világon a legdolgosabb lányt, Szabó Júliát, aki még most is olyan dolgos, mint akkor volt, Talán egyhetes házasok voltunk, mikor beálltam a Lajosi-majorba pusztacsősznek. Ott egész jól ment sorom; uraságom, Baumgarten Pál és ispánom, Landler, derék jó emberek voltak. Csak félesztendeig voltam pusztacsősz, mert közben szocialista füzetekkel ismerkedtem meg. Pedig jobb lett volna ha csősz maradok, azóta már talán béresgazda is lehetnék és mennyi szenvedést, ami az emberek részéről ért, elkerülhettem volna ! Visszatértem a napszámossághoz. Ezt a foglalkozást legjobban szerettem, mert legtöbb függetlenséget biztosított. Táviratkihordó is akartam lenni, de mikor az állást elnyertem, megbántam a pályázást s nem foglaltam el állásomat. Orosházán csakhamar belekerültem a szocialista mozgalomba. Pár hét alatt vezetője lettem a szervezetnek, mivel jól tudtam irni és olvasni. A Népszavának már irtam verset, novellát s hireket. Egy év múlva Pestre mentem, az ottani mozgalom tanulmányozása céljából. Félnapig géppucoló voltam egy nyomdában, de alföldi fejemmel nem bírtam a gépek egyhangú zakatolását, amelyek mindig ugyanazt mondják, meg a nagy festékszagot. Cimszalagiró lettem a Népszavánál, vasárnap árultam az újságot, de csak akkor tudtam egyet eladni, ha valaki kérte. A kínáláshoz nem értettem, meg szégyelltem is kiabálni, mint a piaci árusok szokták. Fizetésem hetenkint négy forint volt, amiből hármat mindig hazaküldtem a családomnak. Egy forint elég volt nekem bőven, mert mindig csak kenyeret ettem, igy még dohányra is maradt, sőt néha ihattam egy üveg szódavizet is. Csak egy hónapig voltam Pesten. Nem tudtam nélkülözni szép fiatal feleségemet és 'két szép ikerfiamat. Visszamentem Orosházára. 1895-ben 3