1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Turi Béla

152 dalmi munkásságát a „Petőfi Társaság" azzal ismerte el, hogy tagjai sorába beválasztotta. Öt nyelven beszél, beutazta az egész világot kivéve Ausztráliát. A tiszántúli választásokon két odavaló helyi jelölttel szemben óriási abszolút többséggel választották meg képviselőnek kisgazdapárti programmal a csengeri kerületben, amelynek választói rajongásig szeretik. A kisgazdapártból később kilépett a társaival együtt megalakított függetlenségi kisgazdapárthoz csatlakozott. A nemzetgyűlésen főleg szociálpolitikai kérdésekkel foglalkozik. Feltűnést keltettek azok az interpellációi, amelyekben a szatmármegyei közigazgatási állapotokat tette szóvá. A könyvtári bizottság tagja. Túri Béla. (Alsólendva.) 1875-ben született Esztergomban. Ugyanitt végezte el a gimnáziumot és papi pályára lépett. A budapesti eg3

r

etem teológiai fakultásán áldozárrá szentelték fel. Előbb öt évig mint hittanár Nagyszombatban tanított, honnan sürün kereste fel a néppárt lapját, az „Alkotmányt"-t, tanügyi, társadalmi, majd politikai irányú cikkekkel. Gondosan megirt, nagy tudásról tanúskodó cikkei széles körökben keltettek érdeklődést és hogy az „Alkotmány" teljesen a maga számára biztosithassa kiváló irói képességeit, 1902-ben meghívta a lap szerkesztőségébe, ahol azonnal a lap politikai munkatársa lett. „Tb" jelzéssel irott vezércikkei kiváló éleslátásról tettek tanúságot és nem egyszer iránytadóan szóltak bele az események alakulásába. Négy'évig volt munkatársa a lapnak és már 1906-ban szerkesztője lett. Azóta közel 2000 vezércikket irt, miáltal állandóan irányitólag, igen sokszor döntőleg hatott a néppárt, majd a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártján ak politikájára. Ezidőszerint a Nemzeti Újság főszerkesztője. Vezércikkei mellett számtalan bölcseleti, kritikai, művészeti, tudományos és hitbuzgalmi cikke jelent meg, amelyek minden téren való mély felkészültségéről tesznek tanúságot. Nincs az irodalomnak és a tudománynak olyan ágazata, melyet állandóan figyelemmel ne kisérne, bár legkedvesebb stúdiuma mégis csak a közjog és politika. Hozzáfogható termékenységü publicistánk alig van. Állandó kutatásai mellett ráért arra is, hogy politikai irodalmunkat önálló művekkel is gyarapítsa. 1904-ben nagyobb értekezése jelent meg az 1848. évi XX. törvénycikkről, 1916-ban tanulmánya ezzel acimmel: „Elrendeli-e az 1848. évi III. t.-c. a parlamenti kormányt?", 1907-ben a főkegyúri jogról és 1916-ban „A háború belülről nézve" címmel. Sok értekezése, cikke és tanulmánya jelent meg még a Katholikus Szem-