1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Temesváry Imre

149 lemondott a békedelegációban viselt főmegbizotti tisztségről. Simonyi-Semadam lemondása után, miután Bethlen kabinetalakitási kísérlete meghiúsult, a megalakult egységes kormányzópárt támogatása alapján miniszterelnökké nevezte ki a kormányzó. 1920 november végén Korányi Frigyes báró pénzügyminiszternek a nemzetgyűlésen történt leszavaztatása miatt beadta lemondását, de az uj kormány december 16-án szintén az ő kormányelnöksége mellett alakult meg. IV. Károly király húsvéti itt tartózkodása alatt a kormányzó mellett jelentékeny része volt abban, hogy a király az ország területét elhagyta. Miniszterelnöksége alatt történt a trianoni békeszerződés ratifikálása. Ugyancsak az ő idejére esik a kormányzó amnesztiarendeletének kibocsátása. 1921 április végén a kormányzó hadparancsa körül keletkezett bonyadalmak miatt lemondott s helyét Bethlen István grófnak adta át. Azóta a Menekültügyi Hivatal élén áll. Temesváry Imre. (Szeghalom.) 1874-ben született. Középiskoláit Szegeden, felsőiskoláit Budapesten és Zürichben végezte. A mérnöki oklevél megszerzése után állami szolgálatba lépett. Budapesten, Szombathelyen, Szatmáron, Nagybányán, Szegeden és Kolozsváron működött mint a birtokrendezést teljesítő mérnöki hivatal vezetője. Élénk szakirodalmi munkásságot fejt ki. Nevezetesebb munkái: Magyarország és Horvátország közötti országhatárrendezése. A Fertő-tó lecsapolása. A Magyar Mérnök- és Épitészegyletben tartott számtalan előadása közül különösen a magyarországi birtokrendezés revíziójáról, az arányosításról, a legelő elkülönítési eljárás revíziójáról tartott előadásai keltettek nagy figyelmet. Az Erdélyi Jogügyi Közlöny birtokrendezési rovatának állandó vezetője volt. 1896—97-beh önkéntesi évét szolgálta a szegedi 5. honvédgyalogezredben. A háború alatt mint katona mérnök teljesített szolgálatot. Az Apáthy főkormánybiztosság birtokpolitikai osztályának vezetője volt. 1918-ban a bukaresti békeszerződés szerinti határrendezést vezette mint a hadseregfőparancsnoksághoz beosztott katonai mérnök'. Többször szólalt fel a nemzetgyűlésen. Legutóbb az ingatlanváltság tárgyában tervezetet dolgozott ki, amit valószínűleg el fognak fogadni. A tiszántúli választások alkalmával a szeghalmi kerület pótválasztáson nagy többséggel választotta kisgazdapárti képviselőjévé. A földmivelésügyi, közlekedésügyi, vízügyi és munkásügyi bizottság tagja.