1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.
A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Renczes János - Róbert Emil - Rubinek Gyula
11T miniszterségéig felügyelőbizottsági elnöke volt. Kezdeményezője és szervezője a Gazdák Biztosító Szövetkezetének és élénk részt vett a Szövetkezetek Szövetségének megalakításában is. A vesztett háború és az 1918 októberi forradalom Rubineket lázas munkásság kifejtésére ösztönözte; hatalmas erővel küzdött a végső összeomlás ellen, de a konstruktív munkára irányuló minden igyekezet hiábavalónak bizonyult. A vörös uraíom a szereplő férfiakat Rubinekkel együtt eltolta az útjából. Az 1919 április 21-ikét követő napokban Rubinek tudta, hogy ellene, mint a polgári társadalom egyik súlyos vezető egyénisége ellen elfogatási parancsot adtak ki, de helyén maradt, hogy férfi módjára szembenézzen a következményekkel. Remélte még szükség lesz rá, mert nem tette fel, hogy negyedszázados becsületes munkás múltja után állandó fogháztölteléknek szánják. Csalódott. Már a proletárdiktatúra első napjaiban elhurcolták, az úgynevezett Lenin-fiuk lakását feldúlták, otthontartózkodó fiát véresre verték, börtönbe vetették és csak szerencsés véletlen folytán menekült meg a neki szánt haláltól. Maga Rubinek Gyula a kommün idejét — kis megszakítással — fogházban töltötte, lelki és testi gyötrődések között. Az uj nemzeti kormány újjáalakításával 1919 augusztus hó 29-én Rubinek Gyula vállalta el a földmivelésügyi tárca vezetését és ezt a Friedrichkormány bukása után a Huszár- és Simonyi-kabinetben is megtartotta. A földmivelésügyi szék elfoglalása mellett élére állott a kisgazda- és földmives-társadalomnak és hatalmas politikai pártot szervezett, mely az általános választásokon többségre jutott. Ez az eredmény jórészt Rubinek óriási szervező és agitatórius munkásságának tulajdonitható. Mint földmivelésügyi miniszter három nagy alkotást készített elő. Egyik a mezőgazdasági érdekképviselet törvényes megszervezése. Az erre vonatkozó törvényjavaslatát a nemzetgyűlés már elfogadta. Másik a közgazdasági egyetem, melynek szervezeti szabályzatát a kultuszminiszterrel egyetértően léptette életbe. Harmadik alkotása a birtokpolitikai törvényjavaslat, amelyet nagyatádi Szabó Istvánnal közösen alkotott meg. 1920 júliusában megvált a földmivelésügyi. tárcától és a Teleki-kabinetben kereskedelemügyi miniszterré lett. Programmbeszédében annak a reményének adott kifejezést, hogy a kereskedelemügyi minisztersége záróköve a mezőgazdaság és ipar között mesterségesen szított harcnak. Legfontosabb feladatának a kisipar támogatását, az ipartörvény revizióját, a kereskedelmi és ipari érdekeltség reformját jelölte meg. Minisztersége alatt előkészítette az ipartörvény revízióját, a szakszervezetek reformját s a munkás kódex létesítését stb. Ő léptette életbe az uj vasúti tarifákat. 1920 augusztus végén a kormányzó a miniszterelnök betegsége folytán beállott akadályoztatása tartamára a miniszterelnöki teendők ideiglenes ellátásával is őt bizta meg. 1920 december 16-án megvált a miniszteri állásától. A második Teleki-kormányban utódja Hegyeshalmy Lajos volt.