1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Renczes János - Róbert Emil - Rubinek Gyula

11T miniszterségéig felügyelőbizottsági elnöke volt. Kezdeményezője és szervezője a Gazdák Biztosító Szövetkezetének és élénk részt vett a Szövetkezetek Szövetségének megalakításában is. A vesztett háború és az 1918 októberi forradalom Rubineket lázas munkás­ság kifejtésére ösztönözte; hatalmas erővel küzdött a végső össze­omlás ellen, de a konstruktív munkára irányuló minden igyekezet hiábavalónak bizonyult. A vörös uraíom a szereplő férfiakat Rubi­nekkel együtt eltolta az útjából. Az 1919 április 21-ikét követő napokban Rubinek tudta, hogy ellene, mint a polgári társadalom egyik súlyos vezető egyénisége ellen elfogatási parancsot adtak ki, de helyén maradt, hogy férfi módjára szembenézzen a következ­ményekkel. Remélte még szükség lesz rá, mert nem tette fel, hogy negyedszázados becsületes munkás múltja után állandó fogház­tölteléknek szánják. Csalódott. Már a proletárdiktatúra első nap­jaiban elhurcolták, az úgynevezett Lenin-fiuk lakását feldúlták, otthontartózkodó fiát véresre verték, börtönbe vetették és csak sze­rencsés véletlen folytán menekült meg a neki szánt haláltól. Maga Rubinek Gyula a kommün idejét — kis megszakítással — fog­házban töltötte, lelki és testi gyötrődések között. Az uj nemzeti kormány újjáalakításával 1919 augusztus hó 29-én Rubinek Gyula vállalta el a földmivelésügyi tárca vezetését és ezt a Friedrich­kormány bukása után a Huszár- és Simonyi-kabinetben is meg­tartotta. A földmivelésügyi szék elfoglalása mellett élére állott a kisgazda- és földmives-társadalomnak és hatalmas politikai pártot szervezett, mely az általános választásokon többségre jutott. Ez az eredmény jórészt Rubinek óriási szervező és agitatórius munkás­ságának tulajdonitható. Mint földmivelésügyi miniszter három nagy alkotást készített elő. Egyik a mezőgazdasági érdekképviselet tör­vényes megszervezése. Az erre vonatkozó törvényjavaslatát a nem­zetgyűlés már elfogadta. Másik a közgazdasági egyetem, melynek szervezeti szabályzatát a kultuszminiszterrel egyetértően léptette életbe. Harmadik alkotása a birtokpolitikai törvényjavaslat, amelyet nagyatádi Szabó Istvánnal közösen alkotott meg. 1920 júliusában megvált a földmivelésügyi. tárcától és a Teleki-kabinetben keres­kedelemügyi miniszterré lett. Programmbeszédében annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy a kereskedelemügyi minisztersége záróköve a mezőgazdaság és ipar között mesterségesen szított harcnak. Legfontosabb feladatának a kisipar támogatását, az ipar­törvény revizióját, a kereskedelmi és ipari érdekeltség reformját jelölte meg. Minisztersége alatt előkészítette az ipartörvény revízió­ját, a szakszervezetek reformját s a munkás kódex létesítését stb. Ő léptette életbe az uj vasúti tarifákat. 1920 augusztus végén a kormányzó a miniszterelnök betegsége folytán beállott akadályoz­tatása tartamára a miniszterelnöki teendők ideiglenes ellátásával is őt bizta meg. 1920 december 16-án megvált a miniszteri állásától. A második Teleki-kormányban utódja Hegyeshalmy Lajos volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom