1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Gróf Apponyi Albert

8 zett katonai nemzeti engedmények megvalósítását követelve, de hozzájárult ahhoz, hogy a kérdés megoldása az uj véderőtörvény megvalósításáig elhalasztassék. Ezért Apponyi, bár a szabadelvű párt nagy része nem tartotta az elnöki pártatlansággal összeegyeztethetőnek, hogy a vezényszót követelő küldöttségeket mint a ház elnöke fogadta, nem is helyeselte a függetlenségi párt obstrukcióját az ujoncjavaslat ellen, de mint elnök a legtökéletesebb tárgyilagossággal vezette a ház sokszor felette viharos tárgyalásait és fel kell jegyezni, hogy a nála jelentkező küldöttségeket arra intette, őrizzék meg a parlament iránt való bizalmukat. Széli bukása után 1903 július 21-én, hogy az obstrukciot megállitsa, leszállt az elnöki székből s hatalmas beszédet mondott a parlamenti béke érdekében. Védelmére kelt Khuennek, az uj miniszterelnöknek,, de újra állást foglalt katonai követelései mellett. Az obstrukció folyt tovább Khuen másodszori lemondásáig s mikor most már a szabadelvű pártnak is állást kellett foglalnia katonai kérdésekben, a párt uj katonai programmjának megalkotására kiküldött kilences bizottságnak Apponyi is tagja lett. Apponyi az ellenzék felé hajlott. Álláspontját nem sikerült ugyan érvényesíteni, de mégis bennmaradt a szabadelvű pártban, egészen addig, amig nyilvánvalóvá nem vált, hogy katonai követeléseit ebben a pártban meg nem valósithatja. Kilépési szándékát a többség által elhatározott párhuzamos ülések, amelyek az obstrukció erőszakos letörését célozták, érlelték meg. November 26-án kilépett a pártból, az elnökségről már előbb, novembe^ 3-án . mondott le. (Utóda Perczel Dezső lett.) Velementek a volt nemzeti párt tagjai, akikkel most újból megalakította a Nemzeti Pártot. Ez a párt 67-es volt, de különösen a katonai kérdésben erősen közeledett a függetlenségi párthoz s a Tisza István tervezte házszabályszigoritás kérdésében is magáévá tette a függetlenségi álláspontot, mely a házszabály revízióját a választójog lényeges kiterjesztésével hozta junktimba. Az ellenzék támadásainak Apponyi volt a vezére s ő volt az, aki 1904 november 18-án az egész ellenzék nevében kijelentette, hogy a többség által kierőszakolt házszabályreviziót sohasem fogja elismerni. Ezt követte este az emlékezetes Perczel-féle zsebkendőszavazás. Apponyi belépett az ellenzéki pártok szövetségébe s folytatta a harcot, a kormány pedig darabontokat szerződtetett a lex Dániel védelmére. Az ellenzék azonban december 13-án szétverte az őrséget és szétrombolta az üléstermet. Tisza házfeloszlatással akart felelni. Apponyi az 1867. évi X. t.-c.-re hivatkozott, mely tiltja az országgyűlés feloszlatását a jövő évi budget megszavazása előtt, s mivel Tisza a házat mégis feloszlatta, végkép csalódva a 67-es elvekben,